Péterfyrkák

„A szeretet földje.” Leginkább így hívnám azt az álomvilágot, ahol éjszakánként járok. Az ottani emberek elég érdekes helyeken élnek, mint például lila színű erdők, vagy pont az égen, esetleg a tenger mélyén. Az is furcsa, hogy a hegyekben szegény emberek, hajóroncsok, elhagyatott tornyok, míg alacsonyan óriási luxusvillák, és maguknak mindent megengedhető nemesek élnek. Van, akinek nyomorúságos tehát az élete, de ők is boldogok. Az álomvilágomban először én is szegény voltam, a családommal egy egyszobás kis szürke kunyhóban laktunk. Ez akkor volt, mikor szomorkodtam, és mindig pityeregtem. De mikor vidámabb lettem, a házunk gyönyörűbb, álombéli másában éltünk. A szobám háromszor nagyobb volt, három nagy ablakkal, amin simán kiférek. Még így is látok kis kunyhóban élő embereket, de sugárzik az arcukról a boldogság. Mert van, akit szerethetnek, szabadok, mint a madár, és mellesleg ott mindenki bemehet bárhova elfogyasztani egy csésze teát. Ha a mi világunk is ilyen lenne, nem létezne olyan, hogy árulás, hazugság, rasszizmus, szegénység, kiközösítés, csak vidámság, segítőkészség, megértés, elfogadás, és a legfontosabb, szeretet.

 Március 8.  nőnap. Egy nemzetközi ünnep, melyet 1917 óta minden évben, pontban március 8-án tartanak meg. Ezt a napot az ENSZ is a világnapok közé sorolja. Eredetileg a nőnap munkásmozgalmi eredetű nap volt. A nőnap a nők évszázados küzdelmét eleveníti fel, melyet az egyenlő jogokért és lehetőségekért vívtak. Ma már a nők iránti tiszteletről és becsületről szól. Magyarország 1913-ban csatlakozott a nőnapi felhíváshoz, mikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. 1914-ben országszerte rendezvényeket szerveztek. Az eredetileg mindig különböző időpontokban megtartott nőnapot 1948-tól már mindig március 8-án tartotta meg országunk.

   Boldog nőnapot kívánok mindenkinek!

Nagy Zsombor

A tanévből alig négy hónap van vissza és itt a nyár. 

   A nyarat mindannyian nagyon várjuk, de előtte még jön az az évszak, melyben a legtöbb időnket a szabadban, a rügyező fák alatt, a virágokkal teli mezőn töltjük, ez a tavasz. A fák újra leveleket növesztenek, a levegő is melegebb lesz, mint ezelőtt. És  jön a sok diák által várt tavaszi szünet. Sokan azért mennek ki a friss levegőre, hogy sportoljanak egy kicsit, hiszen eddig hideg volt, és emiatt nem mindig lehetett. A kisgyerekek újra birtokba veszik a játszótereket.  Az öltözködésünkön is változtatunk, sokkal egyszerűbbé válik, hiszen már nem kell vastag télikabátot viselni. De a tavasz nem csak erről szól! Elég sok ünnep van tavasszal. Az első, március 15-e, az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe. De a legnagyobb és a legismertebb ünnep a húsvét. Ilyenkor a tojáskeresés népszerű a gyerekek körében. A családok elhívják a rokonokat, és készítenek húsvéti vacsorát. A húsvét szimbóluma a tojás és a nyuszi. Május 1-jén lesz a munka ünnepe, május első vasárnapja pedig az anyák napja.

Május 23-án pedig az én születésnapom, ami azért a mi családunkban szintén nagyon fontos ünnep.  

   Én már nagyon várom, hogy tavasz legyen! Illetve kívánom, hogy mindenkinek jól teljenek a tavaszi ünnepek!

Képzelj el egy tájat! Te magad egy dombon állsz, körülötted színes virágok és rügyező fák. Veled szemben egy kis völgy, ott egy apró falu. A kis falu mögött egy hegy húzódik, a lábánál levendulamező, majd kicsit feljebb erdő található. A nap pont az ég legtetején van, egy felhő sincs az égen. Ahogy a jobb oldaladra nézel, egy vidáman csörgedező patakot pillantasz meg a bokrok között. Éppen egy őzgida iszik a kristálytiszta vízből. Vidám kis énekesmadarak röpködnek egyik fáról a másikra, közben egy vidám dallam válik ki csiripelésükből. Az egész környék csendes, csak a természet hangjait lehet hallani. Láttál már ilyet? Ha nem, akkor jó hírem van, az elkövetkező időkben bármikor láthatsz ilyet. Mert ezt hívják tavasznak.

 Február 8-án rendezte meg a Péterfy Sándor Általános Iskola a felsős farsangot. Az osztályom produkciójára való felkészülésről és a farsangi élményeimről mesélek a kedves olvasóknak.

 Két-három héttel a buli előtt kezdtünk el ötletelni az előadásunk témájához. A fiúk mindenféle őrültségekkel hozakodtak elő, amiket mi természetesen nem tartottunk jó ötletnek. Végül úgy döntöttünk, hogy egy X-faktor utánzást fogunk eljátszani egy táncos előadás kíséretével. Az első próbákon főleg a táncosok gyakoroltak, hogy betanulják a mozdulatokat. Később a zsűrivel csatlakoztunk hozzájuk. Én a műsorvezető szerepet kaptam, csak pár mondatból állt a szövegem, amit én állítottam össze. Minden gyakorlás jó hangulatban telt, de mindig ügyeltünk arra, hogy sose menjen át bohóckodásba. Az utolsó próbákon már minden gördülékenyen zajlott. A buli délutánján három társammal együtt részt vettünk egy természettudományi csapatversenyen. Miután visszaértünk még volt egy kis időm elkészülni. Mikor lepakoltam a holmimat a ruhatárban, indultam is az aulába, ahol már kezdődött a bál. A parti elején felvonultak a jelmezesek, őket a produkciók követték. A mi előadásunk 2. lett, fantasztikusan adtuk elő. Az este többi részében táncoltunk, énekeltünk, meglátogattuk a büfét és jól szórakoztunk. Nem sokkal a vége előtt kisorsolták a tombolákat. Sajnos idén sem nyertem, de majd jövőre sikerül.

 Fáradtan mentem haza, viszont egy újabb élménnyel gazdagodtam.

Ebben az évben Dr. Nádorné Kopházi Annamária tanítónő nyugdíjba ment, és helyére érkezett az új könyvtáros, Szabó Ildikó tanárnő. Hogy jobban megismerjék a tanulók, meginterjúvoltuk.

Hol dolgozott a Péterfy iskola előtt?
Erdélyben kezdtem a tanítást, miután Magyarországra költöztem a családommal dolgoztam a Halis István Városi Könyvtárban és a Pacsai Általános Iskolában.

Miért éppen egy iskolai könyvtárban vállalt munkát? 
Magyar szakos tanárként arra törekedtem, hogy megszerettessem a gyerekekkel az olvasást, de úgy gondoltam, hogy könyvtáros tanárként is fog sikerülni.

 Mit gondol az olvasás fontosságáról?
 A fantáziánk, szókincsünk fejlődik általa, bővülnek az ismereteink. Én most is nagyon szeretek olvasni.

 Milyen a könyvtárban dolgozni?
Szeretek itt dolgozni. Mindig felfedezek új könyveket, bele is szoktam olvasni. Izgalmas, és tele van kihívásokkal, mivel fontos, hogy a megfelelő könyvet tudjam ajánlani.

Naponta hány gyerek fordul meg a könyvtárban?
Naponta több gyerek is megfordul itt. Ez egyrészt azért van, mivel a Halis István Városi Könyvtár állományából is kölcsönözhetnek nálunk a gyerekek.

 Milyen témájú könyveket szeret olvasni?
A történelmi témájú könyveket kedvelem. Sőt, van két kedvenc íróm is, Dos Santos, és Rick Riordan.

Mióta él Magyarországon?
2007-ben jöttem Magyarországra a családommal.

Mit szokott csinálni a szabadidejében?
Szeretek sportolni, családommal társasozni  és kirándulni. Olvasni is szoktam, természetesen.

Van/Volt háziállata?
Voltak kisállataink, viszont sajnos ők elpusztultak, ezért jelenleg nincs.

 Mi a kedvenc étele?
Kifejezetten kedvencem nincsen, viszont szeretem a hagyományos ételeket, amelyeket gyermekkoromban megszoktam. Bár nyitott vagyok az új ízekre is.

Köszönjük szépen Ildikó néni a válaszokat! További sikeres munkát kívánunk az iskolánkban!

 Bányai Blanka és Nagy Zsombor

Kiskoromban sosem nyertem farsangon semmit. Emlékszem, óvodában irigykedve figyeltem, ahogy az ovis társaim megnyerik a szebbnél szebb ajándékokat. Egyszer el is pityeredtem, és mikor letöröltem a könnyeimet, az egyik barátom kedvesen odanyújtotta nekem a nyereményét. Végül iskolában már megszoktam, hogy én az életben nem fogok nyerni egy tombolát se. Ezt hittem, egészen addig, amíg második osztályos nem lettem, és közeledett a farsangi bál. Anyukámmal egy bárány jelmezt csináltunk, még aranyszínű csengőcske is járt a jelmezemhez. Eljött a nagy nap, és az osztályban már mindenki vette fel a jelmezét. Akkor már volt jelmezverseny is, így a jelmezünkre raktak egy számot. Végül lementünk a tornaterembe, és vártuk, hogy felmenjünk a „színpadra”. Sorra kerültünk, kétszer is megnézett minket a zsűri. Majd szünet következett, addig kerestem magamnak harapnivalót. Olyan negyed óra múlva a zsűri kihirdette a nyerteseket, és nem hittem a fülemnek! Az én bárány jelmezem is helyezést kapott (bár csak egy doboz alkoholos csoki jutott nekem, gondolom inkább a szüleimnek címezték). Sok táncikálás, és fogócska után pedig már vehettük meg a tombolajegyeket. Itt kicsit szomorúbb lettem, mert tudtam, hogy ezt úgyse nyerem meg. De most nem így lett. Sőt! Nyertem két tortát az osztálynak, és két tombolát magamnak! Azon a farsangon voltam a legboldogabb, bár azóta sincs szerencsém legalább egy almát nyerni.

 A kedvenc ünnepem a karácsony. Azt szeretem benne a legjobban, hogy amikor 24-én felkelek, odalent vár már a feldíszítendő karácsonyfa. Illetve a karácsonyfa díszítést is szeretem, felakasztani a sokszínű gömböket.

   A karácsony egy nagyon szép ünnep. Valószínűleg sok ember osztja a véleményemet. A karácsony előtti várakozási időszakban szokás adventi kalendáriumot nyitni minden nap. Naptártól függ, hogy milyen ajándék van minden kis megszámozott (1-24) ablakban. A mama tavalyelőtt csinált nekem gyufásskatulyából egy ilyen naptárt, amiben kis csokikat rejtett el. Ezt nyitottam ki minden reggel.

   December 6-án volt Mikulás ünnepe. Ilyenkor nem szoktam nagyobb ajándékot kapni, csak egy kis csokit és sajtot, mivel imádom mind a kettőt! Általában ezt az ünnepet csak a szüleimmel szoktuk megtartani. A ˝mama féle˝ kalendáriumomban ilyenkor valami nagyobb ajándék van.

   December 24-én reggel, mikor felkeltem, még nem volt ott a három karácsonyfa. Ezért elmentem a mamához segíteni, díszíteni az ő karácsonyfájukat. Ők nem műfenyőt vesznek, hanem igazit. Nagyon szép lett a fa, majd a feldíszítés után egy kicsit még ottmaradtam náluk megbeszélni az estét, hogy mikor jönnek, mi lesz a vacsora, meg ilyeneket. Ezek után hazaindultam, otthon, a nappaliban már várt a két fa. De hogy miért csak kettő? Mert az idei évben a galéria korlátjára nem raktunk. Az egyik nagy, mely már helyben van, a másik, a kicsi pedig majd az én szobámban kap helyet. Miután elvégeztük a reggeli teendőinket, nekiálltunk a nagyobbik fát felállítani a nappaliba, azután pedig díszíteni gömbökkel, füzérekkel. Utána jött az enyém, azzal viszont nem töltöttünk el annyi időt, mint a másikkal, hiszen jóval kisebb. Ezek után az egyéb díszítéseket is megcsináltuk, majd jöttek az előkészületek a vacsorához. Mindezek után átjöttek a mamáék, és megkezdődött a karácsonyi vacsora körüli sürgés-forgás. Nekem csak a papával való beszélgetés és tévénézés jutott az ünnepi díszbe öltöztetett nappaliban, a karácsonyfa mellett. Miután elkészültek anyáék a vacsorával, elfogyasztottuk az étkezőben. Utána éjfélig még beszélgettünk, tévét néztünk, majd készülődtünk az éjféli misére. A szomszédunk, aki jó barátunk, ő is velünk jött. Tetszett a mise, végig tudtam nézni elalvás nélkül. Két órakor sikerült ágyba jutnom, de nem is voltam egyáltalán álmos.

   25-én eljöttek a balatoni mamáék és a kanizsaiak is. Ezen a napon kaptam meg az ajándékom.

   26-án eljöttek hozzánk a keresztszüleim, és a szomszédok is átjöttek. A felnőttek lent beszélgettek, miközben én a Mirával, a keresztszüleim lánygyermekével fent, a szobámban játszottunk, kicsit laptopoztunk is. Beszélgettünk, ettünk, ez a nap is jól telt, pont, mint az előző. Én játszottam az ajándékommal, aminek nagyon örültem.

   27-én (igaz, ez már nem ünnep) mi mentünk a keresztszüleimhez. A ˝gyermekprogram˝ az volt, hogy meg kellett akadályoznunk, hogy feljussanak hozzánk, pont, mint a Reszkessetek, betörők! című filmben, csak mi nem betörőktől védtük magunkat, hanem a szülőktől, és persze kicsit sem voltunk durvák, inkább viccesek. Nagyon jó nap volt, tele mókázással, kacagással.

   28-án (Igaz, ez sem ünnep, de minekünk erre a napra is volt program) elmentünk már többször említett szomszédban lakó barátainkhoz.

   29-én elmentünk a Balatonra, a balatoni mamáékhoz és kimentünk a villához. Winston, a balatoni macskám megjött, és megkapta a meglepetés macskatápját.

   31-én volt szilveszter, éjfélkor figyeltük a tűzijátékot, és a kertünkben helyeztünk el hosszú csillagszórókat, majd meggyújtottuk. Én fújtam a trombitámat, mindenki nagyon boldog volt. Utána néztünk szilveszteri kabarét, egyéb jó filmeket.

   Nekem így teltek az ünnepek. Remélem másoknak is meghitt volt a karácsony, a szilveszter pedig örömmel teli. Remélem, hogy az idei karácsony (ami kicsit még messze van!) hasonlóan fog telni, mint a tavalyi. Azt szeretem a legjobban az ünnepekben, hogy ilyenkor mindenkivel összejövünk, akiket szeretünk, és sokat tudunk beszélgetni.

   Az idei tanévben három színházi előadást tekintenek meg iskolánk tanulói, köztük a 6/a osztály, melynek én is tagja vagyok. Idén a Kis herceg, A kis gyufaáruslány, és a Valahol Európában című előadásokat nézzük meg.

A kis gyufaáruslány, ami Andersen műve, megható, de rövid történet.  Az előadás kicsit félreérthető volt (legalábbis nekem), mivel amikor meghalt a kislány, én azt hittem, hogy elaludt. De aztán otthon elolvastam a mesét, és igazán így értettem meg a történet lényegét. Az eredeti mese se hosszú, ezért az előadás nagy részét énekléssel, és táncolással töltötték ki. Sajnos, nem volt ez egy vidám előadás, de nagyon szép volt, és el kell fogadnunk, hogy az élet nem csak jó dolgokról szól, és a szomorú történetek is adnak nekünk nagy élményeket. Mindezektől eltekintve tetszett az előadás,amit a Honvéd Kaszinó Városi Színpad adott elő, és már nagyon várom a következőt, mert minden alkalommal egyre gazdagabbak leszünk lélekben.

 Én személy szerint nagyon örülök ezeknek a színházi délutánoknak, mert egyik kedvenc tantárgyam a magyar, és egy-egy ilyen előadás után sokáig hatása alatt állok a látottaknak.

 December 25-26. a Karácsony. Ilyenkor a kisgyerekek a „Jézuskától” kapott ajándéknak, a felnőttek és idősek pedig a végre összegyűlt családnak örülnek. Már az óvodások is tudják, december 24-én, Szenteste született meg a Jézuska. De nem ám egy fényes palotában, hanem egy elhagyatott jászolban. És nem voltak körülötte szolgák, akik megfürdették, felöltöztették, vagy megetették volna, helyette bárányok, tehenek és lovak őrizték az álmát. Az emberek ilyenkor feldíszítik a lakásaikat, hazahoznak egy fenyőfát, amire különböző égőket aggatnak, a fa csúcsára pedig csillagot raknak. A szokások is eltérőek más-más országokban: például Angliában ilyenkor készítenek úgynevezett Christmas Pudding-ot, Ausztráliában pedig tombol a nyár, és a Mikulás szörfdeszkán érkezik a gyerekekhez. Oroszországban a Mikulásnak a Hótündér a segédje, Afrikában pedig a család legfiatalabb fiúgyermeke karácsonyi énekeket tanul meg a nevezetes napra. Én magam imádom a karácsonyt. Kiskoromban mindig feszülten vártam, majd mi fog a karácsonyfa alatt várni, most pedig azért vagyok vidám, ha az évben utoljára összegyűl az egész család. Úgyhogy már nagyon várom!