Péterfyrkák

   Most, hogy nemrég leesett az első hó, eszembe jutott róla egyik kedvenc ünnepem, a Mikulás, és egy vicces esemény, amikor apa Télapó ünnepén beöltözött Mikulásnak.

 Időben 2015. december 6 -ra megyek vissza. Apa egy különleges meglepetéssel készül (persze, erről akkor nem tudtam). Ez a meglepetés az volt, hogy beöltözött Télapónak. Azt ˝füllentette˝ nekem, hogy felmegy valamiért a garázsba. Pedig azért ment fel, hogy magára öltse a jelmezt, és lehozza az ajándékokkal teli puttonyt. Majd egy kis idő múlva megérkezett, természetesen beöltözve. Először el voltam ájulva, hogy meglátogatott a valódi Mikulás. És akkor megfordult a fejemben: Tényleg a valódi? A kiderítéshez az első lépés a zokni megvizsgálása volt. Szerencsére megjegyeztem, milyen zokni volt apán amikor felment. A kiderítési tervemet az ajándékozás utánra halogattam. Megkaptam a sok nekem szánt játékot és édességet. Eljött az idő, hogy kiderítsem, tényleg büszkélkedhetek e azzal, hogy meglátogatott a valódi Mikulás. Hát, nem. Lenéztem, és a zokni ugyanaz volt, mint apán. De ez nekem nem volt elég bizonyíték. Uccu, neki, szétnyitottam a mikuláskabátját, és mit látnak szemeim alatta: apa pólója. De ami a legrosszabb volt: hogy apán volt rajta. Na, akkor már nem tudtam mit csinálni, örömömben lerántottam műszakállát, sapkáját, és hát tényleg apa volt a jelmez alatt.

   Sajnos az igazi Télapó nem látogatott meg, viszont együtt nevettünk a szüleimmel. Utána tizenegy óráig nevettünk,  mézeskalácsot ettünk, és örültünk, hogy hamarosan itt a karácsony ünnepe.

Az idei tanév (2018 - 2019) elején három új tanár is érkezett iskolánkba. Rám jutott az a feladat, hogy Flumbort Zsuzsanna Barbara énektanárnővel készítsek egy interjút. A kérdésemre adott válaszokat teszem közzé az alábbiakban.

Péterfyrkák: Hogyan jött az elgondolás, hogy Ön tanár legyen?

Zsuzsa néni: Pedagógus családból származom. Amióta az eszemet tudom, körül vesz a zene. Innen indult az egész.

- Ön hol dolgozott a Péterfy iskola előtt?

- Iharosberényben, Csurgón és Nagykanizsán a Szent Cecíliában.

- Miért énektanár lett?

- Ez állt hozzám a legközelebb.

 - Kiskorában is énektanár akart lenni?

- Többek között igen.

- Játszik valamilyen zenekarban? Ha igen, milyen hangszerrel?

- Igen, alapító tagja vagyok a Kanizsa Big Bandnek. Harsonázom.

- Van kedvenc hangszere?

- Igen, a zongora.

- A zenélésen kívül van valamilyen más hobbija?

- Nem mondhatnám.

- Melyik a kedvenc zenéje?

- A 80-as, 90-es évek zenéit szeretem.

- Mi a kedvenc könyve és tévéműsora?

- Kifejezetten kedvencem nincsen.

- Gyakran szokott televíziót nézni?

- Esténként a gyermekeimmel.

- Van saját háziállata?

- Igen. Három teknősbékánk van.

- Szabadnapjain mit szokott csinálni?

- Megpróbálok minél többet lenni a családommal.

- Mi a kedvenc étele és itala?

- A paradicsomos ételek és az eperlé.

- Milyen tanuló volt kiskorában? Melyik volt a kedvenc tantárgya?

- Jó tanulónak számítottam. A matematika és az ének volt a kedvencem.

- Iskolán kívüli foglalkozásai voltak?

- Több is volt. Zeneiskolába jártam, sakkoztam, úsztam.

- Szeretett iskolába járni? Hova járt általános iskolába?

- Igen, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolába.

- Főiskolára hova járt?

- Szombathelyre, a Berzsenyi Dániel Főiskolára.

- Otthon, vagy munka közben mennyit szokott digitális eszközt használni?

- Az adott feladattól függ.

- Milyen érzés, amikor rossz jegyet kell egy tanulónak adnia?

- Nem jó.

- Foglalkozik otthon az ének tanítással?

- Igen.

- Van gyermeke? Ha igen, hány?

- Van két gyermekem, egy kilenc éves lányom, és egy négy éves fiam.

- Szokott szabad levegőn tartózkodni, sportolni?

- Igen, de sportolni nincs időm.

- Melyik a kedvenc állata?

- Szeretem az állatokat, de nincs kedvencem.

- Munka közben mennyi szabadideje marad?

- Sajnos nem túl sok.

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, sok sikert és örömet kívánok iskolánkban a munkájához!

(Fotó: zalamedia.hu)

   Sok embernek van kedvenc hobbija. Van, aki sportolni szeret, van, aki rajzolni, van, aki pedig valamilyen témában gyűjtöget tárgyakat. 

   Jómagam is nagy gyűjtögető vagyok. Mivel szeretem a vasutat, gyűjtöm az onnan származó tárgyakat, okleveleket, iratokat, hirdetőanyagot, meg még sok mást. 1 – 2 év alatt hatalmas mennyiségű ilyen tárgyat gyűjtöttem össze. De a gyűjteményem egyre csak bővül… Szintén kedvenc időtöltésem a vonatok fotózása is.

   A gyűjtögetési szenvedélyem 2017 ősz vége felé indult be. És az a bizonyos első tárgy, egy 2017-es 30-as vonali menetrend volt, ami beindította. Pár nappal a fellelkesülés után jutott eszembe, hogy valahol a szobámban vannak régebbi menetrendjeim is. Azokat megtaláltam, utána már megállíthatatlan voltam a gyűjtögetésben. Ami vasutas volt, elhozható volt, megragadtam és a magaménak nyilvánítottam.

   Nem hiába nagy a gyűjteményem, a családunknak van rendesen vasutas múltja. Anya, apa még ma is vasutas, forgalmi szolgálattevőként dolgoznak, a kanizsai mamám a MÁV CARGO-nál dolgozott (ami már nem létezik, szóval egy ˝cargós˝ tárgy elég nagy relikvia). A papa forgalmi oktató, személyszállítási vezető, forgalmi szolgálattevő is volt, szóval volt honnan ˝felépíteni˝ a gyűjteményem. A ˝balatoni papa˝ mozdonyvezető, szolgálattevő, sőt még a fenyvesi kisvasúton is volt fiatal korában kalauz. Anyai ágról a dédnagyszüleim is vasutasok voltak.

   Nem csak régi dolgokat gyűjtök. Persze, az embereket jobban érdeklik a 20. századból fennmaradt tárgyak. De ha mostani tárgyakat is gyűjtök, valamikor azok is régiek lesznek. És a vasúton nagyon sok hirdetőanyagot adnak ki, szóval a mai vasút világából is van sok minden a gyűjteményemben.

   Az írás pillanataiban is készülődtem egy rajzpályázatra, amit a MÁV – Csoport rendezett a karácsonyi ünnep alkalmából vasutas szülők gyerekeinek. Remélhetőleg vasutas tárgyakat adnak ajándékba, ugyanis minden beküldőt egy ajándékcsomaggal jutalmaznak.

   A gyűjteményem nagy része közvetlenül a vasútról származik. A ˝balatoni mamáéknál˝ is voltak értékes relikviák. A kanizsai nagyszüleimnél úgyszintén. És még van egy csomó olyan hely, amit meg se vizsgáltam vasutas tárgyak terén.

   Sokan kérdezték, hogy hol tárolom ezt a rengeteg tárgyat? Hol van ennyi hely a lakásban, hol tudom ezt a rengeteg holmit elhelyezni? Ezekre a kérdésekre a válasz: Néhány bevásárlószatyorban, amiket még egyszer a mamától kaptam. Ha ezek a szatyrok megtelnek, ki kell találnom egy új tárolási módot.

   A cikkem írásának befejezésekor a gyűjteményemben a legrégebbi tárgy egy 1949-es vasúti eskü volt. A cikk melletti képen a gyűjteményem egy nagyon pici töredéke látható, mivel sajnos az összes tárgyamat nem tudtam kirakni.

   Nagyon szeretem a vasutat, ezért is ez a kedvenc hobbim. Mindig azt figyelem, hogyan tudnám a gyűjteményem bővíteni.

Az őszi szünet elteltével újra elkezdődött az iskola, viszont jó események előzték meg a szünetben. Ezekről fogok most írni.

Voltunk a Csónakázó – tónál és a mellette lévő erdőben. Sok érdekes gombát láttunk. Mint ahogy elterveztük, elmentünk a Balatonra, voltunk a mamáéknál, felkutattam a műhely legmélyebb zugait, a nyaralóhoz is kimentünk. Felmentünk a fonyódi hegyre, kíváncsiak voltunk az őszi balatoni panorámára. Nagyon magasan voltunk, szerencsére nem volt köd, látni lehetett a magyar tengert. Sok nyaralni vágyó ember jön ide nyáron, most viszont természetesen kevesebben voltak, hiszen ősz van. De ősszel is rejteget a Balaton és környéke szépségeket. Elmentünk a fonyódi kikötőbe, és útba ejtettük a nekem kihagyhatatlan úti célt, a fonyódi vasútállomást. Majd visszafelé bementük a máriai temetőbe, hiszen Mindenszentek volt a következő nap. Utána mentünk vissza a ˝balatoni mamáékhoz˝. Tőlük elmentünk vissza a nyaralóhoz, Winston is megjött. A kanizsai mamáék kint maradtak a villánál. Mi hazamentünk,és másnap, -mint már írtam- jött a Mindenszentek. Öt óra körül elindultunk a Köztemetőbe a szüleimmel és a mamáékkal. A temetőben kicsit nehéz volt a közlekedés, mivel sötét volt, nem volt betonozott út, és ráadásul sok ember is volt. Máskor nincsenek sokan, most csak az ünnep miatt volt tömeg. Vittünk mécseseket, melyeket meg is gyújtottunk. Virágot is vittünk a sírokra, viszont én a legjobban a teljes sötétedést vártam, hogy láthassam a mécsesek gyönyörű világítását, ugyanis akkor a legszebbek. Nagyon tetszett az az este. A többi nap otthon voltunk, én néha elmentem a mamáékat meglátogatni.

  Jó volt egy kis szünetet tartani az iskolában, hiszen tanév eleje óta sok újat tanultunk. De azért egy kicsit vártam az iskolát. Nagyon jól telt az őszi szünetem, remélem mások is így vannak ezzel. Most pedig várhatjuk a téli szünetet!

Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny 3-8. osztály
"Az összedolgozás képessége az egyik legnagyobb érték az életben."

 Prof. Dr. Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke fővédnöksége mellett nevezéses alapon  november 10-én rendezték meg a Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny körzeti fordulóját 3-8. osztályosoknak magyar nyelv és irodalomból. A verseny célja: Segíteni a diákokat azon képességek kifejlesztésében, hogy közösen, összedolgozva oldjanak meg problémákat. Lehetőséget szeretnének teremteni arra, hogy átéljék az együttgondolkodás örömét, és a logikus gondolkodás mellett készségeiket közvetlenül is bemutathassák diáktársaik előtt, eközben pedig összemérhessék tudásukat.

Vas és Zala megye csapatai közösen indultak a versenyen. Iskolánk tanulói kiemelkedően szerepeltek : a 3.osztályosok 33 csapat közül, az 5. osztályosok 43 közül, a 7. osztályosok 23 csapat közül kerültek be az első 10 csapat közé. A végleges eredménylistát november 14-én tudják meg a tanulók. Versenyző 4.osztályosaink 11.helyezést érték el, ők Nagykanizsa legjobb 4.osztályos csapata.

Gratulálunk a versenyzőknek és felkészítő tanáraiknak!

Sok gyerek a nyári szünet végeztével máris az őszi szünetet várja. Köztük én is nagyon várom már.

   Az ősz, is mint minden évszak tartogat számunkra szép élményeket. Szeretem látni a fák lombjának színesedését, és élvezem a lehulló falevelek látványát. Nagyon szeretek az avarban sétálgatni. Remélem, hogy az őszi szünetben nem lesz rossz idő, mivel szeretnénk kirándulni is. A szünetben a kiránduláson és az otthoni ücsörgésen kívül sok mindent lehet csinálni: mogyorót szedni, majd megtörni, biciklizni a szabadban, sétálni a falevelek között. Még gesztenyét is szedhetünk. Az iskolában régebben rajzórákon az volt a feladat, hogy gyűjtsünk szép őszi faleveleket, és azokat ragasszuk fel egy lapra, úgy, hogy valamilyen képet formáljon. Mi ősszel leginkább a Csónakázó – tavi erdőt szoktuk látogatni. De ha már elmegyünk oda, a tavat és a környékét is megnézzük. Ha jó lesz az időjárás, valószínűleg a Balatonra is kimegyünk körbetekinteni. Meglátogatjuk a ˝balatoni mamáékat˝, kimegyünk a villához, megetetjük Winstont, a balatoni macskát, megnézzük a kertet.

   Nagyon remélem, hogy tényleg jó idő lesz a jövő héten, és mindenkinek kellemesen telik majd a szünete. És ha megvolt az őszi szünet, várhatjuk is a télit!

Október a szüret hónapja.

Én viszont  már szeptemberben voltam. Most elmesélem, milyen egy ilyen szüretelés.

 Korán hajnalban indultunk, hogy minél előbb el tudjuk kezdeni a szedést. Egy óráig kocsikáztunk, majd megérkeztünk Gyűrűsre. Elhaladtunk a közeli lovászat legelője mellett, amin barna szőrű lovak legelésztek. A hegyre meredek, vékony út vezetett felfelé. Csodálatosan szédítő látvány fogadott minket. Folyamatosan kellett dudálni, nehogy fentről elinduljon valaki, mert a sár út nem volt olyan széles, hogy két kocsi egymás mellett elférjen. A birtok festői helyen található. A kétszobás pince jól mutatott a mögötte elterülő szőlőültetvénnyel. Vagyis jól mutatott volna. Ugyanis borús volt az ég. Bármelyik pillanatban megeredhetett volna az eső. Ahogy az idősek mondanák „lógott az eső lába”. Gyorsan megreggeliztünk, majd mindenki vödröt és kést (vagy metszőollót) ragadott és elindultunk a szőlőtőkék közé. Azonban hamar vissza kellett fordulnunk. Ugyanis amikor leértünk a legalsó tőkéhez leszakadt az ég. Mindenki szaladt vissza a domb tetejére, amit igazán megnehezített a sár. Még két réteg ruhát és egy esőkabátot húztunk fel. Ja, el ne felejtsem megemlíteni a baseballsapkát se , ami minden lehajolásnál lecsúszott a szememre. A gumicsizmában, a két réteg nadrágban és a több száz pulóver és mellény keverékében, valamint az esőköpenyben vicces látványt nyújthattunk. Jöhetett a második nekifutás. Nehéz volt a sok ruhában mozogni, de a zuhogó eső sem könnyítette meg a dolgunkat. Kétszer is neki kellett állni, mert az első körben a fehéret, a másodikban pedig a piros szőlőt szedtük. Mikor végeztünk, az eső is elállt. A szerencsés formánkat tekintve nem voltam meglepve. Viszont a szüreti ebéd vígasztalt. A híres neves gulyásleves megmelengeti a szíveket és csillapítja az éhes gyomor korgását. A nap végén kicsit unatkoztam, mert ekkor jön az a rész, amit senki sem szeret. Megvárni a maradék szőlő préselését, a kád kimosását, valamint elosztani egymás közt az ennivaló szőlőt. Ez mind nagyon- nagyon unalmas. Az sem könnyítette a helyzetet, hogy a szomszéd cica nem akart velem játszani. Hiába ciccegtem neki, elfutott. Mire a hazamenetelre került sor, már mindenki a kidőlés szélén állt. Én csak a kocsiban vettem észre magamon a fáradtságot. El is bóbiskoltam. Meglepődtem, amikor kinyitottam a szemem és már a kanizsai utcákat jártuk.

 Visszagondolva, remekül éreztem magam. A korai kelés, a szakadó eső és a barátságtalan macska ellenére is. Alig várom már a következő szüretet!

  Gondolkodtatok már azon, hogy vajon honnan jött a tévhit, hogy a hold sajtból van? Ha igen, akkor most elmesélem.

 Egy öreg egér mondta el nekem, ennek a történetét. Ő is még a nagyapjától hallotta.

 Egyszer nagyon régen volt egy kis házikó a közeli domb tetején. Farmerházaspár élt benne a gyerekeikkel. A házban nemcsak ők laktak. A kamrában vidáman éldegélt egy héttagú egércsalád. A szülők és az öt kisegér. Egyik nap a gazdaasszony bevitt a kamrába egy hatalmas kerek sajtot. A rágcsálók nagyon megörültek, úgy gondolták, hogy majd megeszik másnap reggelire. Ezzel a gondolattal hajtották álomra a fejüket. A legfiatalabb kisegér, viszont magának akarta a sajtot. Fel akarta tenni a legmagasabb polcra, hiszen oda csak ő tudott felmászni. A liszteszsákra rátette a péklapátot és a végére rágurította a sajtot. A másik felére meg ráugrott a szekrény tetejéről, így azt kilőtte a magasba. De az egérke elszámította magát, mert nem a legfelső polcon landolt, hanem kiszáguldott az ablakon. Repült-repült a sajt, majd megállapodott egy felhő sarkában. Rohant a kis rágcsáló a verébhez, de visszautasította őt mondván, hogy nem tud olyan magasra repülni. Szaladt a kisegér tovább a bagolyhoz. Ő sem vállalta a feladatot, hiszen már pirkadt és ő ilyenkor aludni megy. A sas is mogorván elutasította. Azzal indokolta, hogy nem a kakassal kel egy időben. Az egérke szomorúan hazakullogott.

 Ez bizony megtörtént. És honnan tudom, hogy igaz? Az az öreg egér annak a leszármazottja, aki ezt a turpisságot elkövette.