Már nagyon várom az őszi szünetet, hiszen a folytonos tanulás mellett jó néha egy kis pihenő. Természetesen már alaposan megterveztem az egy hetes kimaradást!
Ami egyik évben sem maradhat el, az a Halloweeni buli. A mi családunkban ez fontos ünnep, mert ekkor ünnepeljük a Károly és Zsombor névnapot, és apa születésnapját. Ilyenkor vendégek jönnek hozzánk, és a bulit halloween-esre hangoljuk mindig. Igaz, hogy nem magyar eredetű ünnep, de mi szeretjük. Gyerekek mi ketten szoktunk lenni a Mírával. Van nagyon sok kellékünk, álarcunk, és egyéb ijesztő holmink, amikkel stílusosabbá tudjuk tenni a bulit. Egyszerűen imádom, amikor ijesztgetjük egymást a sötét szobámban! Na meg persze a jó öreg evés sem maradhat el: mindig futkosunk le az étkezőbe lopni egy kicsit a maradék ételből! Nem tudom miért, de nekünk ez a mániánk, hogy a kiadós vacsora mellett még a maradékot is megszerezzük titokban, és elosztjuk egymás között. A „lopást” nagyon alaposan meg kell tervezni. Hamarosan elkészülök vele, már csak, az utolsó simítások vannak vissza. A legrosszabb rész, amikor jön a fényképezkedés! Ilyenkor a szobámban elbújunk (vagy éppen a galérián) de hiába, hiszen úgyis megtalálnak egy idő után... Ha ez megtörténik, mentjük, ami menthető, a szülők számára borzalmas tevékenységekkel próbáljuk megakadályozni a buli megörökítését. Viszont a fényképezés után újra felszaladunk a szobámba, ahol a gépemen Word-be tervrajzot készítünk a vacsora utánra, hogyan is fosszuk meg a konyhát a maradék kajától. Egy kiválóan elkészített tervvel készülök a bulira, melyben szinte garantált, hogy észrevétel nélkül fel tudjuk csempészni a főhadiszállásnak nevezett szobámba a sült krumpli tonnáit. A haditerv elkészülte után felszereljük a szobámat minden olyan eszközzel, melyre szükség lehet egy vagy esetleg több szülő betörése esetén, illetve az étel biztonságos elrejtéséhez. Ezt a fényképezkedés előtt szigorúan tilos megtenni, hiszen mint már írtam, száz százalék, hogy betörnek, és észreveszik, miben mesterkedünk. Visszatérve a felszereltségre, talán a fakardok a legfontosabb kellékek, melyeket viszont a hadjáratokra is magunkkal kell vinni feltétlenül, hiszen a lopás közben is bármikor észrevehetnek, és ránk támadhatnak. (igaz nem tudjuk őket semmire se használni, de mindegy) A vacsora szintén borzalmas része a bulinak. Mindig legszívesebben agyon nevetnénk magunkat, csak annyi a probléma, hogy szinte minden egyes minutumban tele van a szánk. A kulturáltságra különösen oda kell figyelnünk az evés közben, mert ha nem, látják, hogy komolytalanok vagyunk, és folyamatosan ellenőrzik a konyhát és környékét. Vagyis: a vacsora közbeni kulturáltság egy jó pont a szülőknél illetve nekünk is, hiszen sokkal nagyobb esély van arra, hogy nem vesznek észre. Csak olyan nehéz kulturáltnak lenni olyankor! De ezek után jön a buli lényege! A krumplilopás! A terveket követve, először nem lopni megyünk, hanem feltérképezzük a terepet. Az eredményeket felírjuk a tervbe, hiszen azok módosíthatják azt. Másodszor már élesben megy a dolog. Először az étkezőt vizsgáljuk meg, maradt-e ott valami. Ha igen, egy tányért szerezve, gyűjtünk belőle. A szerzeményeket felvisszük a szobámba, ahol elrejtjük egy előre bekészített helyre, ahol (ha minden igaz) végig biztonságban lesznek. Ez után pedig jön a konyha, ahol nagy valószínűséggel sikerünk lesz ételszerzés terén. Szintén felvisszük a szobámba a zsákmányt, és egy jó kis vacsora utáni lakomát tartunk, melynek főszereplője a sült krumpli!
Amikor vége a nagy evésnek, lemegyünk és jókat nevetünk a vendégekkel együtt a történteken. Felpróbáljuk a halloweenes kellékeket, meg az álarcokat és jót bulizunk még sokáig. Hát így telik el nálunk egy ilyen összejövetel.
