Péterfyrkák

   Nevem Joe, a kandúr, aki immáron boldogan él együtt párjával, Dzsinával. Egy szép áprilisi napon kis családunk bővült három taggal. Társam világra hozta utódainkat: Budot, Terence-tés Buksyt. Budnál hamar megmutatkozott hatalmas testi ereje, Terence csavaros észjárásával tűnt ki, Buksy viszont… nos, neki valószínűleg csak káposztalé volt a fejében.
   A csöppségek gyorsan nőttek, és egy hűvös őszi reggelen, amikor a rosszcsontok már elindultak a középcicasuliba, csöngettek az ajtón. Egy macskarendőr állt az ajtó előtt, és így szólt:
- Joe és Dzsina ügyében járok el. Letartóztatom önöket.
- Mit követtünk el, biztos úr? – kérdeztük, s a vér meghűlt ereinkben.
- Önök elkoboztak és összetörtek egy léghajót. A nyomok ide vezettek. – utalt legutóbbi kalandunkra. Sok választásunk nem volt, így beszálltunk a szirénás macskarendőr-autóba. Oly sokáig utaztunk, hogy úgy tűnt, a cicabörtön bizony a Marson van. Végül egy sötét, romos helyen állt meg az autó. Panaszos nyávogással helyet foglaltunk cellánkban. A fogda kicsi és hideg volt, néhány macskakonzerv árválkodott a sarokban. A címkén: silány táp, egészségre ártalmas, lejárt 2022-ben. Szép kilátások! Kisvártatva azonban bársonytappancsokat hallottunk, és egy macskaőr jelent meg cellánk bejáratánál:
- Szeretnének telefonálni az utolsó nyávogás jogán?
Természetesen éltünk a lehetőséggel. Kölykeink közül Terence briliáns elméje kellett! Szerencsére felvette a telefont, és ígéretet tett, hogy még aznap kiszabadít minket.

***

Terence és testvérei különböző háztartási kellékekkel felszerelkezve elindultak hát megmenteni szüleiket az ország legjobban őrzött macskabörtönéből. Az őrök elterelése után (a MIAÚ szupermarket kirablása) a téglafal egy keskeny résén bepréselte magát a három bársonytalpú az épületbe. Először bajuszpróbát csináltak, hiszen természetismeret órán tanulták, hogy ha a cica bajusza átfér a résen, akkor az egész teste is. Buksy hozta a formáját, létra helyett kötelet hozott… Bud, a legerősebb kölyök beakasztotta a kötelet egy szellőzőrácsba. Ruganyos testükkel könnyedén felmásztak rajta, s a végtelen számú cellák folyosóján találták magukat. Ám fogalmuk sem volt, merre tovább. A feszültség itt már tapintható volt, csak Buksy nézett bambán. Terence-t azonban nem hagyta cserben esze, s pillanatok alatt átlátta a börtön vízvezeték-hálózatát. Elreszelték a 9-es cella ajtaját, s lehúzták magukat a WC-n… így pontosan szüleik cellájában kötöttek ki. Innen már felgyorsultak az események, a viszontlátás öröme után a macskacsalád fénysebességgel futott ki az épületből.
   A gazdi csupán annyit érzékelt a történtekből, hogy kedvencei használták a telefont, s eltűntek 24 órára. Ismét egy fergeteges nap, de ez még semmi, Joe cica még el nem mesélt kalandjaihoz képest.

   Imádom az ünnepeket! Már hetekkel előtte izgatottan tervezgettem, s alig vártam, hogy eljöjjön a húsvét. Idén sütés-főzésben is besegíthettem anyának: tiramisu és gesztenyés szelet is készült, hogy legyen mivel megkínálnunk a vendégeket. Persze sonkatekercs sem hiányozhatott az asztalról, amit anya nagy örömmel készített el nekem, miután megláttam az egyik áruházban.
   A húsvéti reggeli igazi ünnepi hangulatot árasztott. A nyuszis terítő, amit anya a reggelihez terített fel, kicsit retró hangulatú volt, de én ragaszkodom hozzá, mert már gyerekkorom óta hozzátartozik az ünnephez. A csibe formájú töltött tojások salátaágyon tálalva, az illatozó sonka tormával, a színes zöldségek – újhagyma, retek, uborkaszeletek, kápia paprika – igazi ínycsiklandó látványt nyújtottak.
   A kézműveskedés sem maradhatott el. Anya elment a Tedibe, hogy beszerezze a szükséges alapanyagokat az ültethető nyuszikhoz. Online kapcsolatban voltunk, hogy melyik fagolyót vegye meg. Végül filcből készültek a nyuszifülek és ruhácskák, a teste fából, zsinórból a lábak, végükön fagolyókkal. A ruhácskákra kis zsebeket varrtunk, tulipánokkal és tavaszi virágokkal díszítettük.
   Amikor elkészültek a nyuszik, ajándékzacskóba tettem őket, és két bonbont is melléjük rejtettem. Ajándékozni jobban szeretek, mint kapni! Vasárnap Borsos mamáékhoz mentünk, hétfőn pedig Irén mamához. Ilyenkor
találkozunk a nagybácsikkal és az unokatestvérekkel is. Borsos mama igazi magyaros konyhát vezet, többféle süteményt süt, Irén mama pedig különlegességekkel készül mindig. Anya mindkét mamához vitt süteményt, idén tiramisut szavazott meg a család. Pedig a jughurttortát és a francia krémest is nagyon finoman tudja elkészíteni. A családban az a megegyezés, hogy húsvétra a gyerekek kapnak csak ajándékot, de hát ez mindig másképp alakul, hiszen mindenki valakinek a gyereke. Így a felnőttek is kapnak valami kis „meglepit”. Ebéd után az egyik kedvenc nagynéném, Zsuzsi is ellátogatott hozzánk. Ő sokat van velem, ha a szüleim dolgoznak. Nagyon szeretek vele vásárolni, főzni – avokádó krémet készíteni a kedvencünk – kártyázni, meg minden mást is. A családi összejövetelek délutánján mindig nagy társasjátékozás kezdődik egészen estig. Mindenki gyerekké válik a mamám játszószőnyegén. A húsvét vidám hangulata, a finom ételek, a kézműveskedés és a családi
összejövetelek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az egyik kedvenc ünnepem legyen. Az idén egy nappal hosszabb lett a családosdi.

   Kedden hajnalban, a nap első sugarainál már pattantunk ki az ágyból, izgatottan várva a horvátországi kirándulást. 10 óra körül indultunk, célpontunk Varasd volt. Az időjárás jónak ígérkezett, de az égen gomolyfelhők gyülekeztek, mi mégis bíztunk benne, hogy megússzuk a napot szárazon.
   Leparkoltunk Varasd városközpontjában, és elindultunk a főtér felé. A templom előtt sétálva észrevettük, hogy a csatornafedőkön magyar címer is díszeleg. Büszkeséggel töltött el a tudat, hogy itt is érezhető a magyarok nyoma. Miután isteni fagyit nyaltunk – én sajttortás ízben merültem el –, ráérősen andalogtunk az ódon utcákon. A varázslatos hangulatot a macskaköves utcák, a színes házak és a helyi nyelv dallamos zöngése adta. Tetszett, hogy a horvát emberek mennyire tisztelik a régi korok alkotásait, vigyáznak a történelmi emlékeikre.
   A várat sem hagyhattuk ki, ahol megnéztük az állandó kiállítást, majd végigmentünk a várfalon. A bástyáról lélegzetelállító panoráma tárult elénk, amit egy finom kávéval és napsütéssel tettünk még tökéletesebbé.
   Később a hűtőtáskából előkerült szendvicsebéd energiát adott a további felfedezéshez. A kirándulásnak itt nem volt vége: Varasdinski Toplicére vettük az irányt, hogy megcsodáljuk a római kori termálforrás ásatását. Elképesztő volt elképzelni, hogy már ezer évekkel ezelőtt is élvezték az emberek a fürdőzést és a gyógyvizek jótékony hatásait. Belenyúltunk a forróvizes medencébe, ahol régen római előkelőségek pihentek, beszélgettek, fürdőztek.
   A romok felett különleges élővilágú domb emelkedett, melyet a forró víz alakított ki. Hosszú sétát tettünk a parkban, a dombtetőn gyönyörködtünk a tájban. Szerencsére az eső csak az autópályán ért utol minket, így a hazaút is kellemesen telt. Így teltek az ünnepek, gazdag programmal, jó társasággal, kellemes fáradtsággal. A horvátországi kirándulás igazi felüdülés volt, tele élményekkel, történelemmel és finom ízekkel. Már most visszavágyunk!

   We had an interesting English lesson on Tuesday. A woman from Australia visited us. Her name is Judith Deborah Kiss. She moved to Hungary with her husband six years ago. In her free time, she leads an English Club at the local library, where people can practise the English language with her. She doesn’t speak Hungarian, so we must use English when we talk to her. All the students in my group were excited before the lesson.
   At the beginning of the lesson, we introduced ourselves. We were surprised when we got original Australian souvenirs from her. I chose a kangaroo keyring. First, she gave us a handout full of information about Australia. Then she started to speak about the country, the history, the people, the flora and the fauna. She showed us beautiful pictures, too. She was funny and kind. We didn’t understand everything, but our teacher helped us. Luckily, she
understood everything we told her. We learned a lot of new words and expressions. Later, we watched a short video about an Australian man who also lives in Hungary. At the end of the lesson, we listened to a popular song called “The Kookaburra Song”. We got some homework, as well. Our Australian teacher promised that we would soon check it together.
   The atmosphere of the lesson was fantastic and it ended a lot sooner than a usual lesson. We learned plenty of new facts which we can’t find in our coursebook. The whole lesson was beneficial to everyone because we could talk to a real native speaker. We won’t forget about the homework either!

   Különleges angolórában volt részünk. A tanórát nem Anita néni, hanem egy Ausztráliából származó vendég tartotta, a neve Judith Deborah Kiss. 6 évvel ezelőtt költözött Magyarországra a magyar férjével. A szabadidejében a Városi Könyvtárban tart társalgási foglalkozást az érdeklődőknek. Magyarul csak néhány szót beszél, így muszáj angolul kommunikálni vele. A tanóra előtt izgatottan vártuk, hogy megérkezzen.
   A bemutatkozás után rögtön egy kis ajándékkal lepte meg a csoportot. Mindenki választhatott egy Ausztráliából származó szuvenírt. Én egy kengurus kulcstartót választottam. Aztán kiosztott nekünk egy feladatlapot, ami tele volt Ausztráliáról szóló információkkal. Miközben az országról, az emberekről és a történelemről mesélt nekünk, mutatott sok szép képet is. Nagyon vicces és kedves volt. Ugyan nem mindent értettünk meg elsőre, de a tanárunk segített benne. Szerencsére Judith megértett mindent, amit mi mondtunk neki. Eközben sok új szót és kifejezést is tanultunk. Ezután megnéztünk egy rövid YouTube videót egy olyan ausztrál férfiról, aki szintén Magyarországon él. Az óra végén meghallgattuk az ausztrál gyerekek egyik kedvenc dalát, ami a kacagójancsi nevű madárról szól. Kaptunk néhány házi feladatot is. Az ausztrál „tanárunk” megígérte, hogy hamarosan együtt fogjuk leellenőrizni a feladatokat.
   A tanóra nagyon jó hangulatban telt és úgy tűnt, hogy sokkal hamarabb lett vége, mint máskor. Sok újat tanultunk Ausztráliáról, ami a tankönyvekben talán nincs is benne. Nagyon hasznos is volt, mert végre egy anyanyelvi beszélővel volt lehetőségünk társalogni. A házi feladatot sem felejtük el megcsinálni!

   Április 22-én a Föld napja és a fenntarthatósági hét alkalmából projektnapot tartottunk az iskolánkban, melyre több szakembert is meghívtunk a környezetvédelem témájában. A tanulók által hulladékok felhasználásával készített öltözékekből, használati- és dísztárgyakból, illetve a témával kapcsolatos rajzokból pedig kiállítást rendeztünk az aulában. 
   Első órában Kötbauerné Farkas Beáta a Netta-Pannónia Kft.-től jött el hozzánk, aki megismertette velünk a szelektív hulladékgyűjtés világát. Később dr. Kovács Erik a Klímapolitikai Intézettől tartott előadást a vízről es annak fontosságáról, őt követte Gelencsérné Dr. Berta Renáta a Pannon Egyetemről. A körforgásos vízgazdálkodásról beszélt, majd - amit diáktársainkkal együtt a legjobban vártunk - kísérleteket mutatott be. Számunkra az a kísérlet volt a legérdekesebb, amikor egy kémcsőbe vizet, majd arra olajat öntött, és a két anyag elkülönült a csőben. A vizet később zöld színűre színezte, így a hátsó sorokban is jobban láthatóvá vált. A szakemberek előadásait diáktársaink előadása követte. Balogh Hanna 7.a osztályos tanuló Ökölábnyom címmel tartott szemléletes előadást. Karczagi Csenge és Simon Dóra Sára 8.a osztályos tanulók egy sokkoló animációs kisfilmmel kezdték előadásukat, mely azt mutatta be, mit művel az ember a természettel, a növényekkel, állatokkal, s mi szemetet képes felhalmozni, hogyan zsarolja ki környezetét. A kisfilm után ötleteket kaptunk tőlük a kisebb szeméthalmozás érdekében. A napot az iskolaudvar és az iskola szomszédos utcáinak megtisztításával zártuk. 
   Nekünk nagyon tetszett a projektnap, köszönjük Ildikó néninek a szervezést. Bízunk benne, hogy a következő tanévben is megrendezésre kerül hasonló. 

   1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 millió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész Földre kiterjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél több szervezet vesz részt benne. A Föld napja célja, hogy tiltakozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.

   A kezdeményezést 1970-ben hívták életre, a jeles napot akkor még március 21-én, az északi félteki tavasz első napján tartották meg. A Föld napját idén 34. alkalommal rendezik meg Magyarországon. Az esemény fókuszában minden évben más-más téma áll, ezúttal a hangsúly a műanyagszennyezésen van. Mint a kezdeményezés hazai koordinátora, a Föld Napja Alapítvány közleményében kiemeli: a mindent uraló műanyagok is veszélyeztetik létünk alapját, az élővilág változatosságát, a biológiai sokféleséget, az emberiség azonban más módon is hat környezetére. Fajunk terjeszkedése, túlfogyasztása, a természet egyensúlyába való beavatkozása egyaránt nagy fenyegetést jelent a bolygóra. „A biológiai sokféleség csökkenésének 60%-káért étrendünk, pontosabban az állatok takarmánya felel” – olvasható a Föld Napja Alapítvány felhívásában. A szervezet szerint az átlagember többek között a környezet zöldítésével, faültetéssel, komposztálással, közösségi közlekedéssel, a csomagolóanyagok kerülésével, a friss, hazai ételek fogyasztásával és az állati eredetű táplálékok mérséklésével segíthet a bolygón. Az alapítvány felhívta a figyelmet: a fellépés mindnyájunk jövőjéről szól, és már csak nagyjából hat évünk maradt a cselekvésre.

   A Föld napja és a fenntarthatósági hét alkalmából iskolánkban a mai napon meghívott szakemberek előadásait, illetve diák előadásokat hallgathattunk a témában. Az iskola aulájában kiállítást rendeztünk a tanulók által hulladékok felhasználásával készített öltözékekből, használati - és dísztárgyakból, illetve a témával kapcsolatos rajzokból. A nap zárásaként közösen megtisztítottuk iskolánk udvarát és környezetét az eldobált szeméttől. Köszönjük Ildikó néninek a szervezést!

   A tavaszi szünet utolsó napján, április 7-én vasárnap elutaztunk a családommal Keszthelyre.
   11 órakor megebédeltünk, hogy elérjük a fél 1-es buszt. Körülbelül egy óra alatt el is értük úticélunkat. Először három kör erejéig felültünk az óriáskerékre, ami 50 méter magas és egyszerre 180 fő befogadására képes. A magasból beláttuk az egész partot, pontosabban a hajókat, a strandot, a mólót, sőt még a Keszthely-feliratot is, amivel később fotózkodtunk. Az óriáskerék mellett egy ugrálóvár állt, amit a kishúgom ki is próbált. Sétáltunk a szigetfürdőn és a strandon is. A nyárfa virágzása a havazásra emlékeztetett minket. A napot fagyizással zártuk.
   Egy szuper egynapos kirándulás és családi program lett belőle. Keszthely városát ajánlom mindenkinek, aki szereti a Balatont, és kirándulna egy kellemeset városunkhoz közel.

   1964-től minden évben április 11-én, József Attila (1905-1937) születésnapján ünneplik Magyarországon a költészet napját. Ugyanezen a napon született 1900-ban a magyar irodalom egy másik kiemelkedő alakja, Márai Sándor is.

   A költészet napján minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal, koszorúzásokkal, közös versmondásokkal, filmvetítésekkel, kiállításokkal, színházi előadással, rendezvényekkel tisztelegnek a magyar líra előtt idehaza és a határon túl is. Szinte minden településen rendeznek költészetet népszerűsítő programokat: irodalmi esteket, felolvasást, szavalóversenyeket, versíró pályázatot, versmondó találkozót, slam poetry eseményeket. Ezen a napon koszorúzással egybekötött ünnepséget tartanak József Attila szülőházánál, a IX. kerületi Gát utca 3. szám alatti emlékhelyen. Tavaly a Magyar Írószövetség, a Magyar Napló Kiadó és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) által megrendezett versmaratonon 69 költő tizenkét órán át olvasta fel verseit Budapesten, a Márványteremben. A rendezvény keretében indult el a Szaval a suli és a HangHordozók-Énekmondók versenye is. Kísérőrendezvény volt április 1-jén a "Költők futása" a főváros IX. kerületében, a Ferenc téren, amelyen a 2023. évi antológiában szereplő költőkkel együtt bárki futhatott. Jó ok a magyar költészet napja arra is, hogy pár percre lelassítsunk, megálljunk és gondolkozzunk.  A magyar költészet szinte kiapadhatatlan forrás mindazok számára, akik szeretnék megismerni nyelvünket, kultúránkat és történelmünket.

   Én inkább prózai műveket olvasok szívesen, de ha a kedvenc versemet meg kellene neveznem, akkor Csokonai Vitéz Mihálytól A Reményhez című költeményt mondanám. Leginkább romantikus témája fogott meg, így nemcsak elemezni, hanem kívül megtanulni is szerettem.

   Anya sokat mesélt róla, milyen fantasztikus dolog a síelés: suhanni a hófehér lejtőkön, érezni a friss levegőt, a sebességet, a szabadságot. Azt szerette volna, hogy én is megtapasztaljam ezt az élményt. Szerencsére a nagybátyámék is imádnak síelni, és hívtak minket egy hétvégi kiruccanásra Roglára, Szlovéniába.
   Pénteken izgatottan pakoltunk, anya átgondolt minden apró részletet, nehogy bármi otthon maradjon. Síléceket, bakancsokat béreltünk, aggódó apukám online még biztosítást is kötött.
Szombaton korai kelés, rétegesen öltözködtünk.
- Ne fázz meg! - figyelmeztetett anya.
7-kor indultunk. Egész úton azon izgultunk, hogy lesz-e hó. Elhagytuk Maribort, de sehol egy tenyérnyi fehér folt a látóhatárban. Két óra autózás után végre megérkeztünk Roglára. Hatalmas hegyek, hófödte táj, csillogó napsütés - lélegzetelállító látvány! Nehéz volt síbakancsban gyalogolni, cipelni a felszerelést, de a lelkesedésünk hajtott minket, míg a pénztárhoz értünk.
Megvettük a síbérleteket, és izgatottan indultunk az első pályára. Én még sosem síeltem, anya vállalta a tanításomat. Türelmesen mutatta a hóeke technikát, a kanyarodást testsúlyáthelyezéssel. Eleinte sokat estem, pityeregtem is, de anya biztatott, hogy ne adjam fel. Minden esésnél szanaszét repült a felszerelésem. A síléc felcsatolása a domboldalon igazi kihívás volt, de sikerült! Újra és újra összeszedtem magam és elindultam lefelé. Eleinte lassan, óvatosan, de egyre bátrabban.

- Élvezd a sebességet! - kiáltotta anya. Éreztem a szél suhanását, a hópelyhek csiklandozását, a sebesség okozta izgalmat. Még anyát is megelőztem!
- Előttem az utódom! - nevetett.
Délben a hegycsúcson találkoztunk a csapattal. Megbeszéltük, hol pihenünk és ebédelünk. A hüttében mennyei vargányalevest kanalaztunk, ettünk sültkrumplit csirkefalatokkal ketchuppal, cuki pöttyös edényekben. A finom ebéd után új erőre kaptunk. Délután újabb pályákat próbáltunk ki, suhanva erdei utakon, egyikből a másikba. A felvonózás izgalmas volt, a csákányos felvonó majdnem kifogott rajtam, de végül sikerült feljutnom. Az üléses felvonón ringatózva gyönyörködtünk a csodás tájban: hófedte csúcsok, csillogó patakok, szánkózók, hóembert építők, túrázók látványában. Utánozhatatlan hangulat! Estére elfáradtunk, de boldogan tértünk haza.

- Máskor is menjünk! - könyörögtem. Hazafelé még egy finom szendvics is belefért.

   Köszönöm anyának, a nagybátyáméknak és Roglának ezt a fantasztikus élményt! A síelés varázslatos dolog, amit sosem fogok elfelejteni. Ha kedvetlen vagyok, e szép nap emléke mindig jó kedvre derít.