Péterfyrkák

   A vadmacska (Felis silvestris) lett 2024-ben az év emlőse. A ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó faj.

   Kisméretű ragadozó, amely az Ibériai-félszigettől Közép- és Kelet-Európában él a Kaukázusig. Kisemlősökkel, madarakkal és hasonló méretű más élőlényekkel (pl. halakkal, hüllőkkel, ízeltlábúakkal) táplálkozik. Számos alfaját leírták, melyek a világ különböző részein élnek, ideértve a mindenütt jelenlévő, olykor önálló fajként számon tartott házi macskát is, amely minden lakható kontinensen és a világ nagyobb szigetein is elterjedt, majd elvadult. (Újabb kutatások szerint csak két alfaja van.) Magyarországon 2012 óta fokozottan védett. Természetes környezetében a vadmacska különböző élőhelytípusokon is megél, de főleg a nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőségeket kedveli. Míg háziasított rokonának, a házi macskának rengeteg alak- és színváltozata van, a vadmacskák színe mindig szürkésbarna, a test alsó felén és a lábak belső részén okkersárga beütéssel. Rajzolata lehet elmosódott, vagy jellegzetesen cirmos, markáns, fekete harántcsíkokkal. Hossza (farokkal együtt) 80-110 cm; súlya évszakonként és nemenként különböző: általában 4-6 kg között van, karmai visszahúzhatók. A vadmacska különösen félénk, óvatos állat. Kerüli a településeket és az ember által bolygatott, háborított helyeket. Magányosan él; az egyedek territóriumának nagysága főleg a táplálékmennyiségtől függ, általában 3 km². Magyarországon ismert populációi élnek az Északi- és Dunántúli-középhegységben (Zemplén, Gömör-Tornai-karszt, Bükk-vidék, Mátra, Cserhát, Börzsöny, Gerecse, Vértes, Bakony), a Gödöllői-dombságban, síkvidékeinken pedig a Duna alsó szakaszát, a Drávát, a Tiszát és a Körösöket kísérő nagyobb kiterjedésű ártéri erdőkben.

   A családunk legkisebb tagja a vadmacska háziasított példánya, a kis házi kedvencünk, Pisze. Ezúton is szeretném felhívni a figyelmet az állatvédelem és a környezetünk megóvásának fontosságára. 

   Ebben a fogalmazásomban a Jumanji elnevezésű társasjátékomról írok, amit a nagymamámtól kaptam karácsonyra. A Jumanji egy könnyen tanulható társasjáték, 2 - 4 játékos részére, az átlagos játékidő 20 - 45 perc. A társas elsősorban gyerekeknek készült, akár már 5 éves kortól is játszható. A játékot a Jumanji-filmek ihlették.
  Mikor először elolvastam a játékszabályt, nagyon bonyolultnak tűnt, de az első kör után már könnyebben megértettem. Az a lényege, hogy miután léptünk a bábuval, húzni kell egy kártyát. A kártya egyik oldalán van egy rejtvény, aminek a lehetséges válaszai meg vannak adva a játékszabály hátoldalán. Ha a játékos nem találja el, akkor a három életből elveszít egyet, de ha eltalálja akkor a kártya másik oldalán lévő feladványt teljesíteni kell. rossz megoldás esetén szintén elveszít egy életet, ha sikerül előre léphet egyet. Mikor valakinek elfogynak az életei, akkor vagy mindenki veszít, vagy valaki átruház rá egyet a sajátjaiból. Ha valaki beér a célba, és kimondja, hogy Jumanji mindenki nyer.
   Tele van interaktív feladatokkal, ezért is lett a kedvencem. Elsősorban azoknak ajánlom, akik próbára akarják tenni ügyességüket, és természetesen azoknak is, akik szeretik a Jumanji-filmeket.

   Mikor elkezdődött a szünet, az első dolgom az volt, hogy a szobámat karácsonyi díszekbe öltöztessem. Nagy részét magam készítettem, ami sok időbe telt ugyan, de én szívesen csinálom. Így az ünnep előtt csak egyszer voltam a városban a nővéremmel, amikor beszereztünk még pár apróságot az ajándékokhoz.
   A családommal 24-én délután szoktuk feldíszíteni a fát, este pedig vacsora után jöhet az ajándékosztás. Kaptam ledes fényfüzért, kézműveskedéshez alapanyagokat, NASA-s világítós plédet, kozmetikumokat és közös ajándékként társasjátékokat. Az ünnepek pihenéssel, játékkal, sétával teltek. Karácsony után a nővéremmel és egy barátnőnkkel bementünk a városba körülnézni. Nagyon jól éreztük magunkat, még piknikeztünk is egyet, mert kellemes volt az idő, egyáltalán nem télies jellegű. A szilvesztert otthon töltöttük a családdal, a már hagyománnyá vált társasjátékozással. Éjfélkor pezsgőztünk, és egy óra körül a szüleink lepihentek, mi még beszélgettünk hajnali négy óráig. Az új évet pihenéssel indítottuk, kiélveztük, hogy csak 8-án kell iskolába menni. Pénteken nálunk aludt a nővérem barátnője, miután hazament, a hétvége már tanulással telt.
   Én nagyon élveztem a szünetet, remélem nektek is jól telt! Kipihenve folytathatjuk a tanulást a következő szünetig.

   Sokan január 6-án bontják le a karácsonyfát, de hogy miért, azt már egyre kevesebben tudják.

   A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe, a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe. Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, a farsangi időszak kezdete. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik. Krisztus keresztségének emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt. A keresztények ezen a héten ünneplik Jézus megkeresztelkedését is a Jordánban. Így lett január eleje a vízszentelés időszaka, eredetére utal a Vízkereszt kifejezés. A néphit szerint a hazavitt szentelt víz embereken és állatokon is segített a betegségek ellen. Vízkeresztkor még egyszer meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, szétosztották a megmaradt édességet, a fát tűzre tették. Egy ágacskát megtartottak, és a szentkép mögé tűztek, hogy így védekezzenek a gonosz ellen.

   Ti mikor bontjátok le a karácsonyfát, tartjátok a hagyományt? 

    A téli szünet december 22-től január 7-ig tartott. Majdnem három hét volt, bár számomra így is hamar elröpült.
  A legtöbb időt a nagymamámnál töltöttem, így volt ez szenteste is. Délután meglátogattuk a másik nagymamámat, este pedig társasoztunk és megnéztük a Reszkessetek, betörők! első részét. Másnap az unokatestvéremék átjöttek hozzánk vacsorára. Az ő ajándékuk az volt, hogy szerdán elvittek mindenkit moziba, ahol megnéztük a Kívánság című filmet. Mikor hazamentünk, otthon is egy szép nagy feldíszített karácsonyfa várt. Sok szép ajándékot kaptunk a kistestvéremmel: én a Végtelen történet című könyvet, karácsonyi mintás pizsamát, fürdősót, zsebpénzt és egy Jumanji nevű társasjátékot. A testvérem egy könyvet, tele tündérmesékkel és sok-sok édességet. Gyorsan teltek a napok, hamarosan elérkezett a szilveszter is. Kimentünk a Csónakázó-tóra tűzijátékozni, de felborult, így a nap megmentője a csillagszóró lett. Az este folyamán társasoztunk, filmeztünk, és éjfélkor koccintottunk gyerekpezsgővel. A szünet vége előtt azért a tanulásra is fordítottam időt. A legnagyobb ajándék az volt, hogy a felújítás után hazaköltözhettünk.
   Öröm volt a családdal, rokonokkal sok időt együtt tölteni. Remélem, a jövő évi szünet is ilyen jól sikerül majd. Azért az iskolát is vártam, főként a barátok miatt. 

   A szilveszteri szokások ma a városban és falun egyaránt a hangos, vidám évbúcsúztatást jelentik. Trombitával, tűzijátékkal búcsúztatjuk az óesztendőt, és nem gondolunk arra, hogy milyen ősi gonoszűző, bőségvarázsló eljárások emlékei élnek ezekben a szokásokban.

   A nagyobb fiúk végigjárták a házakat, és kolompolással, ostorpattogtatással riasztották fel a jószágot, hogy azok megforduljanak. Úgy vélték, hogy ezzel biztosítják az állatok szaporaságát és egészségét. Országszerte elterjedt egyházi eredetű kántáló ének az Újesztendő vígságszerző… kezdetű, amellyel éppúgy jártak köszönteni szilveszter napján, mint újévkor. A felnőttek, legények körében élő hagyomány során Kunmadarason például a legények subában, kiütött tetejű sipkában indultak útnak. Az arcuk elé papírmaszkot tettek, amelyre szakállt, bajuszt ragasztottak és énekeltek. A háziak borral, pálinkával, süteménnyel kínálták, és különböző ajándékokkal jutalmazták őket. A szilveszteri kántálást másnap az újévköszöntés követte. Az óév kiharangozása és az újév énekkel köszöntése elsősorban az erdélyi protestáns vallású falvakra volt jellemző, de szórványosan előfordult másutt is. A kalotaszegi Nyárszón például fél tizenkettőtől fél egyig húzták a harangokat, amivel elbúcsúztatták az óesztendőt és összekötötték az óesztendőt az újjal, majd aranyosvizet merítettek a kútból vagy a forrásvízből. A kalotaszegi Magyarlónán, amikor megkondult a harang, tüzes kerekeket eregettek le a hegyről és kiáltották: Boldog új évet!  A babonák legszélesebb skálája a szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat, s a hiedelmek szerint ekkor tehetünk legtöbbet következő évi sikereinkért. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt. Elterjedt szokás volt a szerelemjóslás. A lányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el. Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek. Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.

   Nekem idén is nagyon jól telt az év utolsó napja, a családommal hagyományainkhoz híven éjfélig társasjátékoztunk, majd meghallgattuk a Himnuszt, koccintottunk. Idén tűzijáték-nézés helyett inkább kimentem Piszéhez, a macskánkhoz, és vigyáztam rá, amíg abba nem hagyták a zajongást. Szerencsére a téli szünet még egy hétig tart, így van még időm pihenni. Mindenkinek örömökben gazdag, boldog új évet kívánok!

   A karácsony a kereszténység második legnagyobb ünnepe, a húsvét után a legnagyobb, amellyel Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékeznek.

   A keresztény történet szerint időszámításunk kezdete előtt élt egy fiatal lány Názáretben, aki egy éjjeli látomásában találkozott Gábriel arkangyallal. Isten küldötte elárulta neki, hogy az Úr kiválasztotta Máriát egy nemes feladatra: ő lesz az édesanyja Isten fiának. Nem sokkal ezután Mária férjhez ment Józsefhez, majd a király által meghirdetett népszámlálásra már várandósan indult el férjével együtt Betlehembe. Hamarosan azonban beindult a szülés, Betlehemben pedig senki nem adott szállást a várandós Máriának, aki így Józseffel kénytelen volt egy istállóba behúzódni, az újszülöttet pedig egy jászolba fektetni. Mindeközben az istállóhoz közeli mezőn pásztorok legeltették juhaikat, amikor egy angyal megjelent és közölte velük: Isten fia megszületett, és egy közeli istállóban fekszik. Útra is keltek a pásztorok azonnal, hogy megcsodálják a gyermeket. Ugyanekkor három bölcs is érkezett napkeletről Jeruzsálembe, ahol az istálló felett ragyogó csillagot követve tudták, hol találják meg Isten fiát, a Messiást. 

   A Felsővárosi templomban idén is megrendezésre került iskolánk karácsonyi műsora, amelyben több osztálytársam részt is vett. Ezúton szeretnék gratulálni minden szereplőnek, hiszen nagyon színvonalas műsort láthattunk. Minden tanáromnak, a szülőknek és az iskolatársaknak is kellemes ünnepeket és jó pihenést kívánok a téli szünetre!

   A karácsonyi ünnepkör egyik fontos napja december 13-a, vagyis Luca napja. A Szent András ünnepéhez legközelebb eső vasárnaptól Jézus Krisztus születésének napjáig, december 25-ig tartó advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyi előkészület ideje. Így a Luca-naphoz is több ünnepváró szokás kapcsolódik, melyhez pogány hagyományok is kapcsolódnak.

   A Gergely-naptár bevezetése előtt Luca napja volt az év legrövidebb napja, ezért gazdag szokáshagyomány kötődik hozzá, legismertebb a lucaszék készítése. Vagy például a Luca-kalendárium szerint a Luca-nap és karácsony közötti 12 nap időjárása a következő 12 hónap időjárását jellemzi. Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a 3. században élt Szicíliában. A gazdag családból származó keresztény lány szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát szétosztotta a szegények között, s inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihoz. A legenda úgy tartja, amikor a bíró elrendelte, hogy gyalázzák meg a lányt, őrei meg sem tudták mozdítani, amikor pedig máglyára vetették, a lángok kialudtak, s végül karddal döfték át a torkát. Egy másik legenda szerint Lúcia kivájta a szemét, mert kérője annak szépségét dicsérte, de csodás módon visszakapta látását, sőt a szeme még szebben csillogott, mint annak előtte. Az 5. századtól tisztelt vértanú szűz a vakok, szemfájósok, torokfájástól szenvedők, az utcanők és menyasszonyok védőszentje, ünnepének december 13-át tették meg. Ez a nap 1582-ig, a Gergely-naptár életbe lépéséig az év legrövidebb napja, a téli napforduló ünnepe volt. Luca nevét szokás a fényt jelentő latin lux szóval összefüggésbe hozni, egyes helyeken úgy is nevezték, hogy a fényt hozó, Svédországban például ilyenkor mindenütt örömtüzeket gyújtottak. A téli napforduló - s vele együtt Luca is - aztán a néphitben a boszorkányok napja lett, mert a hosszú éjszaka miatt a gonosz erők ilyenkor árthatnak legtöbbet varázslataikkal. A naphoz számos hiedelem és népszokás kapcsolódik. A tél közepének tartották, a nők számára úgynevezett dologtiltó nap volt, mert ilyenkor mindenhol boszorkányok leselkednek. A néphit a jóságos mellett a boszorkányos Lucát is ismerte, aki a neve napján végzett munkát (tűzgyújtást, kenyérsütést, mosást) megbüntette, bevarrta a tyúkok "tojókáját". Nem volt szabad fonni, szőni sem, mert úgy tartották, Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz a vétséget elkövető eszének helyére. A gazdasszonynak sokat kellett ülnie, hogy a kotlósa is jó ülős legyen, és szabad volt babot fejtenie, hogy kifejtse a tyúkból a tojást. Szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, s ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. Fiatal legények és leányok kis csoportokban házról házra járva lucáztak, "kotyoltak", rigmusokkal megvarázsolták a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. Ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, melynek karácsonyra kellett elkészülnie. A kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsafa) faragott, három-, négy-, hat- vagy akár tizenhárom lábú székben egy szög sem lehetett, és 13 darabból 13 nap alatt kellett összeállítani. (A hosszú munka miatt terjedt el a szólás, hogy olyan lassan készül, mint a Luca széke.) Aki pont karácsonyra készült el vele, az az éjféli misén ráállva meglátta a boszorkányokat, akik ilyenkor szarvat viselnek. A bátor férfiaknak azonban a leleplezett boszorkányok elől gyorsan menekülniük kellett, ezért mákot szórtak szét hazafelé, mert ezt a gonosz lelkeknek fel kellett szedniük, ők pedig ezalatt egérutat nyerhettek. A ház ajtajára belülről bűvös erejű pentagramot, avagy boszorkányszöget rajzoltak, ez a szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag távol tartotta a boszorkányokat, a széket pedig elégették, ami a boszorkányok végét is jelentette.

   A gonosz elleni védekezésül fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt. Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat.