Péterfyrkák

   A Diákönkormányzat szervezésében idén is megrendezésre került iskolánkban a Mikulás-buli a felsős tanulók számára. Sajnos 5. és 6. osztályos koromban nem volt lehetőségem részt venni a vírus miatt, de tavaly nem maradt el. Mivel akkor is nagyon jól szórakoztam, idén sem volt kérdés, hogy megyek-e.

   Volt néhány eltérés a tavalyi bálhoz képest, például a belépő egyben tombolajegy is volt. Ez nagyon jó ötlet volt, mert így sokan nyertek értékes ajándékokat. A szokásos büfé mellett nyitottak egy diákbüfét, ahol kisebb édességeket lehetett venni, mint például csokit, müzliszeletet, gumicukrot. Az alapbüfé kínálata zsíroskenyér, szörp és víz volt. A bulit persze a Mikulás is meglátogatta, és miközben járkált a bulizók között, a krampuszaival együtt cukorkát osztogatott. Sajnos néhányan csak ültek a buli alatt vagy telefonoztak, de az igazi bulizók nagyon jól érezték magukat. Sokan piros felsőt húztak, vagy Mikulás sapkával, piros hajpánttal a fejükön érkeztek. Én egy sötét, csíkos szoknyát vettem fel fekete felsővel és bakanccsal. 

   Az idei Mikulás-bál is nagyon jó volt, de a tavalyit is imádtam. Kár, hogy jövőre, középiskolás tanulóként már nem vehetek részt rajta. De ha mégis kapunk rá lehetőséget, én mindenképp ott leszek! Ezúton is köszönöm a DÖK szervezésének az estét. 

   December 6-án, Szent Miklós napján iskolánk színjátszó szakköre műsorral készült az alsó tagozatosok számára, amiben mi is részt vettünk.
   4-8. évfolyamig járunk a foglalkozásra. Jakab Andi néni, a szakkör vezetője már hetekkel ezelőtt kiosztotta a szerepeket, hogy minél előbb elkezdhessük a próbákat. Néhány nappal később már a forgatókönyvek nélkül is tudtunk próbálni. Andi néni megrendelte a manós harisnyákat és a sapkákat, a jelmez többi részét pedig mindenki magának szerezte be. Néhány nappal később már jelmezekkel és díszlettel próbáltunk. Fontos szerepet játszottak a raklap padok és a különféle játékok. December 4-én a nagycsoportos óvodásoknak és szüleiknek is előadtuk az Ovisuli rendezvényünkön.
   Mi nagyon élveztük a próbákat és az élesben szereplést egyaránt, és reméljük, hogy a nézőinknek is tetszett. Az óvodások körében nagy népszerűségnek örvendett a hóesést szimbolizáló szerpentin dobálás. Ezúton is köszönjük Jakab Andi néninek a felkészítést!

       Legutóbbi filmélményemet szeretném megosztani veletek. Ez a film egy játék alapján készült: a Five Nights At Freddy's, ami egy számítógépes horrorjáték.
    A történet arról szól, hogy Mike, a főszereplő állást keres. Felajánlottak neki egy munkát, éjjeliőr kell a pizzériába, de nem tudja elfogadni, hiszen ott van a húga, Abby, akire vigyáznia kell. A pizzéria tulajdonosa azért ad neki egy papírt, ha mégis meggondolja magát, föl tudja hívni őt. Mike később felhívja a számot, és elfogadja a munkát. Max-et, a bébiszittert kéri meg, hogy vigyázzon Abby-re, amíg ő távol van. Az első éjszaka átlagos volt, nem történt semmi különleges, de álmában látott néhán kisgyereket, akikkel beszélni akart, ám ők elfutottak előle. A következő éjszakán átment hozzá Vanessa, egy rendőr, hogy elmondja, mi a teendője egy éjjeliőrnek. Ő lesz a segítője, de valamire figyelmeztetni akarja. Eközben Mike nagynénje lefizet egy bandát, hogy szedjék szét a robotokat a pizzériában, Mike veszítse el a munkáját és oda kelljen költözni Abby-nek hozzá, hogy több pénze legyen, de a robotok megölik a betolakodókat. A bandában benne volt Max is, szóval az utolsó éjszakán a nagynéninek kell a lányra vigyázni. Közben Mike-nak sikerül beszélnie a gyerekekkel az álmában, és megegyeznek, hogy magukhoz veszik Abby-t, ő meg visszakapja a halott öccsét. Mike nem gondolta ezt végig, és megpróbálta akadályozni, hogy a robotok magukhoz vegyék a húgát, ami sikerült is Vanessa segítségével. Közben megjelent a pizzéria tulajdonosa, William Afton, aki a robotokat irányítja. Mike rájön, hogy egy rajzzal fedi el William azt, hogy ő ölte meg a gyerekeket, akiknek a lelke és a teste az animatronikokban van. Abby lerajzolja az igazságot, ezért a robotok ellene irányulnak. A tulajdonos egy nyulas jelmezben, vagyis springlockban van, amiből Cupcake, az egyik robot "segítője" kiharap egy darabot, ami által elromlik a ruha, és automatikusan átvált abba a módba, hogy nincs benne ember. William pedig, mielőtt meghal, azt mondja, hogy "Mindig visszatérek", angolul "I always come back". A vége azzal záródik, hogy Abby és Mike meglátogatják Vanessa-t a kórházban, mert az apja, William leszúrta őt.
     Kezdetben kicsit tartottam, hogy ijesztő lesz a film, de nem féltem. Angolul néztem, hogy gyakoroljam a nyelvet is. Ajánlom az alkotást mindazoknak, akik szeretik az animációt és a misztikus filmeket.

   A Netflix oldalát böngészve témáját illetően egy hozzám nagyon közel álló alkotásra bukkantam. A főhőse Kyra Berry, akit a szülei hatéves kora óta tornásznak neveltek, és azóta ez lett a legfontosabb dolog az életében.

   A lány kijutott és megnyerte a junior állami bajnokságot, csodás módon, hiszen nem volt profi edzője. A verseny alatt azonban sajnos komoly sérülés érte a térdét. Ennek ellenére kapott egy három hónapos ösztöndíjat a Coriga tornász akadémiára, így jutott ki a távoli Ausztráliába. Ez volt a második és egyben az utolsó lehetősége. Sok cselszövés, ármány kísérte a tornászok életét. Egy alkalommal ellopták a főhősnő gyakorlatát, így egy teljesen új gyakorlatot kellett kidolgoznia. Volt, hogy abba akarta hagyni az egészet, de a tornásztársak és a lány szülei meggyőzték a maradásról. A bonyodalmak ellenére végül Kyra lett a legjobb junior tornász. 

   Azért szeretem nagyon ezt a sorozatot, mert személyes kötődésem van a tornászvilághoz. Mindenkinek ajánlom, aki versenyszerűen sportol, szeret mozogni, vagy csak érdekli egy izgalmas alkotás a sport témakörében.

   A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Ez a nap egyben a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is. 

   Szent Miklós a keleti egyház máig legtiszteltebb szentje. Krisztus után született 245-ben, Patara városában egy jómódú család gyermekeként. Már kisgyermek korában árva lett, szüleit egy járvány vitte el. Örökölt vagyonával érsek nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Hamar megszerette az ottani életet és végül a papi hivatást választotta. Életét mindvégig az emberiségnek és a gyermekeknek szánta. 270-ben Jeruzsálemben a tengerészek védőszentjévé választották. Zarándokútjáról hazaérve betért Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol az ott élők püspökké avatták. Püspöki évei alatt a gyermekek és a szegények megsegítésére szentelte életét és költötte vagyonát, közben tanított, és a szeretetet hirdette. Egy éhínség idején szétosztotta az egyház összes pénzét a szegények közt, halála után pedig egy darabig ki lett onnan tiltva.
   A települések, falvak erre az alkalomra is szerveznek programokat, általában kisebb gyerekeknek. A mi falunkban a gyerekek 12 éves korukig minden évben kapnak Mikulás csomagot, és különböző programokon vehetnek részt. A holnapi napon pedig iskolánkba is megérkezik a Mikulás krampuszaival együtt. Már nagyon várom!

   Közelegnek az ünnepek, ezért szeretnék megosztani egy izgalmas karácsonyi filmet a blog olvasóival. Címe: A karácsonyi mentőakció. Különlegessége, hogy a Mikulás piros helyett zöld ruhában jár.
   Az alkotás arról szól, hogy karácsony előtt az egyik manó megbetegszik, és az összes többit is megfertőzi. A Mikulás elindul C-vitaminért, de a szánja meghibásodik, így Párizsban ér földet. Bemegy egy gyógyszertárba, de ráhívják a rendőrséget. Börtönbe kerül, ám varászereje segítségével könnyedén kiszabadul. Leszáll egy háztetőn, az ottlakók nem akarják elhinni neki, hogy ő az igazi Mikulás, de végül segítenek neki a küldetésében. A család egyik tagja bűvész, elviszi a varázsputtonyt az egyik előadására, és kipotyognak belőle a vitaminok. Akkor veszik észre, mikor már visszaértek Lappföldre. Szerencsére találnak még egy szemet, és a manók megmenekülnek.
   Nekem ez a kedvenc karácsonyi filmem. Esti mozizáshoz remek választás az ünnepi időszakban.

   Az idén rendhagyó adventnek lehetünk szemtanúi ugyan is advent utolsó vasárnapja 24-re esik.

   A hálaadás, angolul Thanksgiving Day talán az egyetlen olyan amerikai ünnep, amely még nem terjedt el hazánkban. De minek is adnak hálát az amerikaiak?

   Iskolánkban idén is megrendezésre került alapítványi bálunk, ahol az estét hagyományosan a nyolcadikos tanulók tánca nyitotta meg.

   Már szeptemberben elkezdtük tanulni az első lépéseket. Az első ruhapróbánál minden lány izgatott volt, mert végre megtekinthettük a csodálatos ruhákat. A fiúk fekete nadrágot és inget viseltek fehér nyakkendővel. A lányok ruhája törtfehér szoknyából és egy pántos felsőből állt, kiegészítőként egy sál volt rajtunk. Természetesen volt velük munka: ki kellett mosni, megvarrni, ránk igazítani. Az utolsó hét tele volt izgalmakkal: már minden alkalomkor abroncsban próbáltunk, és volt egy teljes ruhás próba is. Sajnos történt lebetegedés is a táncosok között, így iskolánk kiballagott diákja ugrott be helyette. A műsor november 18-án, szombaton este volt. Mindenki izgatottan érkezett meg az iskolába öt óra körül. A lányok sminkeltek, volt, aki frizurát készített... Miután elkészültünk, elkezdődött a főpróba, utána pedig a fotózás. Negyed nyolckor vonultunk be az aulába a vezetésemmel. Nagyon izgulós típus vagyok, de le kellett küzdenem minden félelmem. A keringő után egy pörgősebb tánc következett, a Shrek című animációs mese betétdalára, amire a legjobb barátnőm, Dalma és az énektanárnőnk, Foricsekné Kovács Szilvi néni énekelt. Kivonulás után mindenki megkönnyebbült. A tánc után kaptunk süteményt és italt is. 

   Szüleink, tanáraink és a vendégek gratuláltak nekünk, ami nagyon jól esett. Fáradtan, de boldogan tértünk haza. Ezúton szeretném megköszönni a táncosok nevében Zsófi néninek a felkészítést, Szilvi néninek és Dalma barátnőmnek pedig a csodálatos éneklést.  Ez volt életem legszebb és legjobb estéje.