Péterfyrkák

   Az idei nyaram nagyon mozgalmasan telt. A családommal Horvátországban, Budapesten és a Balatonon is jártam.

   A nyár elején egy sporteseményen vettem részt, Budapesten a Magyarország-Litvánia Eb-selejtezőn. A hangulat elképesztő volt, és szerencsére a játékra sem lehetett panasz. 2-0-ra vertük a Litvánokat hazai pályán, a telt házas Puskás Arénában. A mérkőzésre rá nagyjából egy hétre már utaztunk is Horvátországba, egészen pontosan a közeli Krk szigetre. Már másodjára jártam a horvát tengerparton. Azt leszámítva, hogy egy kicsit hűvös volt a víz, újra remek élmény volt. 

   A sok kaland ellenére vártam kicsit az iskolakezdést. Az idei tanév különösen fontos lesz, hiszen sok izgalmas esemény vár ránk. Táncolunk az évfolyammal az alapítványi bálon, megírjuk a központi felvételit, és bizony elballagunk az iskolából. Izgalommal vegyes várakozással kezdem meg a 8. osztályt. 

   A nyár egyik leizgalmasabb eseménye az volt a családunkban, hogy új kisállat érkezett. 
  Június 26-án a táborzáró után ellátogattunk anyukám ismerőséhez, mert kiscicák születtek. Egy fekete-fehér fiú cicát akartunk elhozni, de végül egy tricolor kislány macskánk lett. Pisze nevet adtuk neki, mert magyar név, és a szüleimnek is tetszett. Természetesen adtunk neki beceneveket is, mint például: Pogyesz, Szilvásgombóc, Puszi, Puszedli. Kb. 2 hónaposan hoztuk el, így valószínűleg novemberben fogjuk ivartalaníttatni. Mivel kinti cica, kitakarítottuk a nyári konyhát, és ott csináltuk meg a kis helyét. Tettünk neki egy ketrecet, amit kibéleltünk egy paplannal, és kiegészítettünk két darab régi, bundás sállal, alommal (amit már nem használ, mert megtalálta az udvarban a régi homokozót), illetve egy kutya alakú papuccsal, amihez hozzá tud bújni. Készítettünk
egy kaparófát, adtunk neki pár plüssfigurát, amik közül a narancssárga majmos a kedvence. Egy ideig minden este felmászott a tetőre, de szerencsére leszokott róla. Rájött, hogy nem tud onnan lemászni, és mi csak hajnalban tudunk kimenni, hogy leszedjük. Napközben mindig a garázsban alszik, a fűnyírótraktoron, mert az ülésre lett téve az egyik takarója. Az etetést úgy oldjuk meg, hogy hétköznap reggel hat óra előtt felkelek, és adok neki enni, délután pedig ha hazaérek, megint kap egy adagot, és utána egy nasit is. Hétvégén, ha anyukám otthon van, hét óra körül megeteti, ha nincs otthon, akkor általában én intézem. Éjszakára bezárjuk a nyári konyha ajtaját, de az ablakot résnyire nyitva hagyjuk, hogy éjszaka is tudjon mászkálni. Reggel, amikor kimegyek hozzá, már az ajtóban vár, és mindig ráugrik a lábamra. Volt, hogy megkergette kutya, mert a szomszédból átszökött, akkor eléggé félős volt Pisze, de már sokkal bátrabb. Kedvenc időtöltései közé tartozik a fáramászás, a fogócskázás, az alvás, illetve előszeretettel játszik durvábban a kezünkkel. Így most is tele vagyok karmolással, harapásnyomokkal. Havonta egyszer visszük orvoshoz, hogy megkapja a kötelező oltásokat, szeptember 19-én megkapta a veszettség elleni oltását. 
   Nagyon szeretem a cicánkat, olyan, mintha már nagyon régóta velünk lenne, pedig még csak 3 hónapja a családunk része. Ezúton szeretném felhívni figyelmeteket a felelős állattartásra. „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” (Antoine de Saint-Exupéry)

   A 2023/2024-es tanévben új testnevelés tanárnő érkezett iskolánkba. Mónika néni készségesen állt rendelkezésünkre, hogy interjút készítsünk vele.

1. Köszönjük, Móni néni, hogy vállalta az interjút. Első kérdésünk az lenne, hogyan jött a sport szeretete az életébe?

Én köszönöm a felkérést. Általános iskolában a testnevelés tanárom Sneff Ferenc, Feri bácsi volt. Ő szerettette meg velem a mozgást, illetve fedezte fel bennem a tehetséget. 

2. Nagyon jó, hogy Önt is Feri bácsi tanította. Mi a kedvenc sportága?

Az atlétika, azon belül a súlylökés és a diszkoszvetés. 

3. Miért választotta a tanári pályát?

Szeretek gyerekekkel foglalkozni. Én is szeretnék egy olyan gyermeket felfedezi, mint annak idején az én tanárom.

4. Mi a véleménye az iskolánkba járó diákokról?

Úgy gondolom, hogy minden gyermek jó valamiben, és minden tanulóval meg lehet találni a közös hangot.

5. A családja életében is jelen van a sport? 

Édesanyám magasugró volt. 

6. Mi a kedvenc filmje?

Az Életrevalók. Azért szeretem, mert igaz történetet dolgoz fel, illetve inspiráció lehet mások számára.

7. Van gyermeke?

Igen, a 8 éves Hanna és a 9 éves Alex.

8. Van háziállata?

Egy fekete és egy fehér cicám. Sokat játszunk velük a gyerekekkel.

   Köszönjük szépen Mónika néni a ránk fordított idejét! Reméljük, még sokáig intézményünkben fog tanítani! 

   A Határtalanul program keretein belül lehetőségünk volt eljutni Felvidékre május 22-26. között a hetedik évfolyammal és öt nyolcadikos iskolatársunkkal. A kirándulást mindannyian nagyon vártuk, közeledtével számoltuk vissza a napokat. Az utat megelőzően felkészítő órákon is részt vettünk, így megtudtuk, mely magyarlakta területeket fogjuk felkeresni. Sokat tervezgettünk, listát írtunk, többen már napokkal az indulást megelőzően elkezdtek csomagolni, hogy nehogy itthon maradjon valami.

1. nap

Korán, ám izgatottan keltünk, hiszen végre elérkezett a kirándulás napja! Első állomásunk Léva városa volt, ahol a Juhász Gyula Alapiskola tanulóival közös programon vettünk részt. A tanulók által meghallgattunk egy előadást városukról és az iskolájukról. Körbe vezettek minket az udvaron, a tornateremben és az iskola felsős épületében, hiszen az alsós tanulóknak külön épülete volt. Kisebb létszámú, barátságos iskola benyomását keltette. Bennünket is szívesen láttak, pogácsával és teával is megkínáltak. Érdekesség volt számunkra, hogy a tanulók benti papucsban voltak az iskolában. A lévai diákoknak Benita számolt be városunkról és intézményünkről. Sajnos sok időt nem tölthettünk itt, hiszen ezután az egykori ezüstbányászat központjába, Selmecbányába indultunk. Szerpentines utat követően helyi idegenvezetőnkkel sétálhattunk végig a városon. A késő délutáni órákban már Besztercebánya barokk emlékeit fedeztük fel. Hosszú, izgalmas napunkat követően örömmel foglaltuk el szállásunkat Bezeréten. A szállás gyönyörű környezetben fekszik, hegyekkel, tóval, háziállatokkal körülvéve.

2. nap

Nagyon érdekes élmény volt távol az otthonunktól ébredni. Reggeli után felvettük az úticsomagunkat és felkerekedtünk további szépségeket felfedezni. Az elindulást követően Eszti néni elmondta, hogy kapunk egy bónusz utat is, ellátogatunk Zólyom várába, Balassi Bálint születési helyére. A várban Gergő ismertette velünk a költő életrajzát, majd egy rövid sétát tettünk a szép időben. Ezt követte a Károly Róbert által felemelt Körmöcbánya és a pénzverde megtekintése. Sok időnk nem volt, hiszen várt ránk a mesébe illő bajmóci várkastély felfedezése. Az út során előkerültek az útinaplók, amiket a hallott szöveg alapján tudtunk kitölteni. Kellemes sétát tettünk a várépületben, mely egykoron magyar királyoknak, nemesi családoknak adott otthon, s jelenleg is őrzi emléküket. A kastély udvarán egy 26 méter mély kútra bukkantunk, amelynek alja a vár alatt található cseppkőbarlangban végződött. A kinti meleg után szinte jól esett kicsit lehűlni a 8 fokos hidegben. A barlangban lévő víz pénzérmékkel volt tele, melyet a turisták dobtak bele. Innen kiérve Mátyás 600 éves hársfáját csodáltuk meg. A kötött programok után kaptunk egy óra szabadfoglalkozást a kastély környékén. Lehetett vásárolni, nézelődni és fagyizni is. Élményekkel telve tértünk vissza szállásunkra.

3. nap

Reggeli után Betlér kastélyához utaztunk, mely az Andrássy család történetét, szokásait, titkait tárta fel előttünk. A kastély barokk és reneszánsz stílusban épült. Híres hatalmas könyvtáráról, ahol mintegy húszezer kötet található, 15 nyelven. A kastélyban megtekinthettük a páncélokat, a vadász ereklyéket, sőt, még egy múmiát is. A látogatás után sétát tettünk a csodaszép kastélyparkban, ahol egy ágyút, valamint egy vízesést is megcsodálhattunk. Délután városnézésen vettünk részt a közeli Rozsnyón helyi idegenvezetővel. Megnéztük a székesegyházat, a Fő tér szobrait. Ezután egy kis bátorságpróbán kellett részt vennünk, amihez a lábizmainkra is szükség volt. Egész pontosan 137 lépcsőfokot kellett leküzdenünk a reneszánsz őrtoronyban ahhoz, hogy a várost felülről is megszemlélhessük. Megérte a küzdelem, hiszen páratlan kilátás nyílt a toronyból. A város bejárása után útra indultunk következő szállásunkra, Várhosszúrétre, amely minden képzeletet felülmúlt: kényelmes panzió, hegyekkel körülvett, lélegzetelállító környezetben.

4. nap

Reggeli után nagyon szép tájon haladtunk, hiszen első megállónk a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park volt. Az út során még a havas hegycsúcsokat is láthattuk. Leszállás után tettünk egy könnyű sétát, de fel kellett öltöznünk, hiszen a hegyek között mindig hűvösebb az idő. A séta közben megtudtuk a rozsnyói idegenvezetőnktől, hogy a park 19.763 hektár kiterjedésű. A gyaloglás során gyakoroltuk kicsit az angol nyelvet is, hiszen természettel kapcsolatos kifejezéseket gyűjtöttünk. Jól esett a séta a friss levegőn. Ezt követően egy érdekes természeti jelenséget, a Szürke Szakáll elnevezésű gejzírt figyelhettük meg. Az idegenvezetőnk elmesélte, hogy az előző héten ki is lövellt. Ezután Szepesváraljára indultunk, ami valaha az egyik legnagyobb vár volt Közép-Európában. A várrom megtekintése után Kassa felé indultunk. Felkerestük a kassai dómot, tisztelegtünk koszorúval az itt eltemetett II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona sírjánál, majd elénekeltük közösen a Himnuszt. Ezután közös sétára indultunk a belvárosban, mely során megtekintettük az Orbán-harangot, az érseki palotát, illetve a Vörös-tornyot. Kassa belvárosában kaptunk egy kis szabadidőt, vásárolhattunk, fagyizhattunk. Időnként magyarul is, máskor angolul vagy németül kommunikáltunk a helyiekkel. A szabad program során élveztük a város különleges hangulatát, a forgatagot, az utcazenét. Feltöltődve érkeztünk vissza szállásunkra.

5. nap

Az 5. nap reggelén korán keltünk, hiszen ezen a napon utaztunk haza, s a bőröndöket be kellett pakolnunk a buszba. Reggeli után Alsósztregova felé vettük az irányt, Madách Imre szülő- és lakhelyére. Az út során ismét előkerültek az útinaplók, melyet szorgosan töltöttünk. Idegenvezető által betekintést nyerhettünk a kastélyba, ahol született, élt és meghalt
a híres költő. Sikeres művének, Az ember tragédiájának kiállítása külön szobát kapott. A kastély parkjában a 2020-ban felújított tanösvényt jártuk végig, illetve találtunk egy játszóteret is. A parkban elfogyasztottuk úticsomagunkat, s utolsó állomásunkra indultunk, amely már az országhatáron belül található. Csodás helyszínre, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területre érkeztünk. Itt a földtani tanösvényt jártuk be, ahol az ősi vulkáni katasztrófa által megőrződött, mára már eltűnt világ maradványait láthattuk: cápafogakat, kövesedett fákat, levéllenyomatokat és ősállati lábnyomokat. A lábnyomok alapján rekonstruált állatok háromdimenziós kivetítés segítségével elevenedtek meg. A képernyőn láthattuk többek közt a krokodil, az oroszlán, az orrszarvú ősét, és nem utolsósorban egy igen különös ősállatot, a medvekutyát.

   Fáradtan, ám sok-sok élménnyel érkeztünk haza, ez az 5 nap örök emlék marad mindannyiunk számára. Páratlan élmény volt eljutni erre a csodás vidékre, amely egykor a miénk volt.

    A Határtalanul! program keretein belül május 22-26. között a Felvidéken jártunk a hetedik évfolyammal.

   Első állomásunk Léva városa volt, ahol a Juhász Gyula Alapiskola tanulóival közös programon vettünk részt. Meghallgattunk egy rövid bemutatót a városról, illetve bemutattuk egymásnak iskolánkat. Ezután az egykori ezüstbányászat központjába, Selmecbányába érkeztünk, ahol idegenvezetőnk segítségével sétálhattunk végig a városon. A késő délutáni órákban már Besztercebánya barokk emlékeit fedeztük fel, majd elfoglaltuk szállásunkat Bezeréten. Második napon a Felvidék legjellegzetesebb három városát látogattuk végig. Először a Károly Róbert által felemelt Körmöcbányát és a pénzverdét tekintettük meg, majd a mesébe illő bajmóci várkastélyhoz látogattunk, ahol egy kellemes sétát tettünk a várépületben, mely egykoron magyar királyoknak, nemesi családoknak adott otthon, s jelenleg is őrzi emléküket. Mátyás 600 éves hársfáját és a vár alatt található cseppkőbarlangot is felfedeztük. Harmadik napon Betlér kastélyához utaztunk, mely az Andrássy család történetét, szokásait, titkait tárta fel előttünk. A látogatás után sétát tettünk a csodaszép kastélyparkban. Délután városnézésen vettünk részt a közeli Rozsnyón. Megtekintettük a székesegyházat, a Fő tér szobrait, illetve 137 lépcsőfokot leküzdve a reneszánsz őrtoronyból páratlan kilátás tárult elénk a városra. Második szállásunk Várhosszúréten volt. A negyedik nap reggelén Szepesváraljára indultunk, ami valaha az egyik legnagyobb vár volt Közép-Európában. Útközben egy érdekes természeti jelenséget, gejzírt figyelhettünk meg. A négy hektáros, pazar kilátást biztosító várrom bejárása után Kassa felé indultunk és felkerestük a kassai dómot, tisztelegtünk koszorúval az itt eltemetett II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona, valamint a legendás Sibrik Miklós és Bercsényi Miklós sírjánál. Ezután sétára indultunk a belvárosban, mely során megtekintettük az Orbán-harangot, az érseki palotát, illetve a Vörös-tornyot. Utolsó napon reggeli után Alsósztregovára indultunk, Madách Imre szülő- és lakhelyére. A Madách-kastélyt tekintettük meg, illetve a parkban található tanösvényt jártuk végig. A délután folyamán már az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület világhírű őslénytani lelőhelyet jártuk be idegenvezetőnkkel. 

   Felejthetetlen élményekkel telve érkeztünk haza. A Felvidéken töltött napjaink örök emlék marad számunkra.

   Idén május 1. hétfői napra esett, hosszabb hétvégénk lehetett. Ezt ki is használtuk a családommal, mert nagyon tartalmasan telt a három nap.
   Péntek este elmentünk a húgom barátnőjével társasozni a Hevesi Sándor Művelődési Központba, majd az Erzsébet térre, mert ekkor tartották a város napját. A pénteki programok közül a szüleim meg szerették volna nézni a Bikini koncertet. Tíz óra után értünk haza, így hullafáradtan zuhantunk az ágyba. Szombat délelőtt azt csináltam amit általában szoktam: kiültem a teraszra olvasni az aktuális könyvemet. Ebéd után anyukámmal elmentünk az Erzsébet térre, mert egy iskolatársam fellépett. Este Zalakarosra indultunk Kárpátia koncertre. Nagyon jó volt, a fény, a zene, az előadók, megérte elmennünk. A koncert után le akartam pacsizni velük, de átmentek a színpad mögötti épületbe. Kárpótlásul kaptam egy kárpátiás kulcstartót. Mielőtt hazamentünk volna, megálltunk Nagykanizsán megnézni a tűzijátékot. Vasárnap reggel elmentünk a mamánkhoz a bátyámmal. Délelőtt vettem epret, délután pedig közösen bevásároltunk a mamával. 16 óra után értünk haza. Amíg ő a híradót nézte, én olvastam, lefekvés előtt pedig filmet néztem. Hétfőn délelőtt összepakoltam, délután mentem haza,
otthon pedig nekiálltam tanulni keddre.
   Ez a szünet is hamar eltelt. Nagyon örültem a Kárpátia koncertnek, meg annak is, hogy sok időt töltöttem a nagymamánkkal.

  Interjút készítettünk iskolánkba érkező új, pályakezdő tanító nénivel, Mercz Eszti nénivel.

1. Köszönjük, Eszti néni, hogy vállalta az interjút. Elsőként azt szeretnénk megtudni, hogy melyik iskolákba járt?
Ide jártam a Péterfybe, utána a Batthyány Lajos Gimnáziumba, majd a Kaposvár Egyetemen végeztem tanulmányaimat.

2. Nagyon jó, hogy Ön is péterfys tanuló volt. Mi volt a kedvenc tantárgya gyermekkorában?
Az összes tantárgyat szerettem, de leginkább a matematikát.           

3. Miért választotta a tanári pályát?
Azért, mert jó érzés, ha átragad a gyerekekre a tudás, és szeretem is őket.

5. Melyik osztályban és milyen tantárgyat tanít? Milyennek látja az itteni tanulókat? 
A 2.a osztályban tanítom a magyart, illetve a 3. a osztályban digitális kultúrát. Lassabbak és több tudást kell nekik átadni.

6. Eddig hol dolgozott?
Tanulmányaim után külföldre költöztem. Ez az első munkahelyem.

7. Milyen volt Amerikában élni? Milyenek az amerikai gyerekek? Van -e különbség az itthoni és az ottani iskolai élet között?
Kint barátságosabbak és nyitottabbak az emberek. A gyerekek viselkedése persze családi háttértől, szülőktől és neveltetéstől függ. Ott szinte hetente volt iskolai program. Az alsó és a felső tagozatosoknak is külön van iskola, és rövidebb egy tanítási nap. Úgy látom, kint tájékozottabbak a gyerekek. Kisebb osztálylétszámok vannak. 

8. Melyik városban élt? Kirándult-e valamerre?
New York City-n belül Manhattanben éltem 1 évig és Lacejben 6 hónapig. Több mint 20 államba jutottam el. Kirándultam: Miami, Nashville, Atlanta, New Orleans, Chicago, Torks, Seattle. Sok nemzeti parkban jártam: Los Angeles, Las Vegas, Hawaii, Grand Canyon Nemzeti Park, Atlanti-óceán, Csendes-óceán. Augusztusban egy 11 napos kiránduláson is részt vettem két barátnőmmel és a húgommal, mely során 10 államot jártunk be kocsival. Több éjszakát is kempingezéssel töltöttünk, nagyon izgalmas volt.

9. Rengeteg élményben volt része. Emellett, ha van ideje olvasni, van-e kedvenc könyve?
Igen, Lais Lowry: Az emlékek őre.   

10. Nem hagy minket nyugodni a kíváncsiság: ennyi élmény után miért tért haza?
Mert szerettem volna itt lenni a húgom ballagásán, illetve szeptembertől itthon tanítani. Hiába a sok kaland és élmény, mindig is hazavágytam.

Ez teljesen érthető, és mi nagyon örülünk, hogy a magyar gyerekeknek szeretné átadni tudását. Köszönjük, Eszti néni a ránk szánt idejét, jó tanítást kívánunk intézményünkben!

   A 2022/2023-as tanévben a hetedik évfolyammal a Határtalanul! program keretein belül a Felvidékre készülünk május 22-26. között. Ennek kapcsán felkészítő órákon veszünk részt. A mai alkalommal Juhász Péterről, a 48 éves rimaszombati sebészorvosról tekintettünk meg közösen egy filmet.

   Péter édesapja erősen magyar-érzetű volt, ezért fiait is ebben a szellemben nevelte. Édesanyja tízéves korában elhunyt, ekkor határozta el, hogy orvos lesz belőle, hogy segíthessen másokon, hogy ne kelljen olyan fiatalon meghalniuk, mint az anyjának. Édesanyjuk halála után édesapjuk és nagyanyjuk gondoskodott róluk. Nagymamája különösen meghatározó szerepet játszott életében. Gyermekkora óta nagyon szerette Rimaszombatot, máshol nem tudta otthon érezni magát. A rimaszombati gimnázium elvégzése után az akkori Csehszlovákia legrangosabb egyetemére jelentkezett, ahová azonban csak másodjára vették fel. Az első sikertelen felvételi nem keserítette el, sőt, ekkor vált világossá számára, hogy az ő útja a gyógyítás. Az egyetem elvégzése után Salgótarjánban, a helyi kórházban helyezkedett el. Itt nagyon sokat fejlődött szakmailag. A film során megtudtuk, hogy Péter maximalista, szabadságszerető és mindig próbál más embereken segíteni. Szereti a pontosságot, kiszámíthatóságot, jól érzi magát az emberek között. Ezek a tulajdonságok mind illenek is a csillagjegyére, ami a Bika. Ő lett az első diplomás a családban, ezért a családtól nem sok tanácsot kaphatott. Hatodéves korában megismerkedett a keleti orvoslással, és le is doktorált belőle. Jelenleg feleségével és négy gyermekével Rimaszombaton él és dolgozik, a helyi kórház sebész főorvosa. Úgy látja, átalakult az orvoslás a Covid óta. Leírni a tünetet önmagában már nem jelent semmit. Szerinte ebből társadalmi változás következik. Több kommunikációra van szükség az emberek között. Felesége nagyon sokat segít neki, tőle is tanul, kiegészítik egymást. Gyermekeit vallásos iskolába járatja. Igyekszik gyermekeit arra nevelni, hogy minél több dolgot érjenek el az életben. Közéleti szerepet is vállalt, megyei, városi képviselő. Hobbija a vadászat, amit 15 éves kora óta űz. A medvék, a farkasok és a muflonok manapság elszaporodtak, így sok az emberre támadás. Gyermekkorában ez nem így volt, akkor jóval kevesebb volt a vad. A vadászat a természet megfigyelését is jelenti számára, ott tud igazán ellazulni. Eteti és gondozza is az állatokat. Egyszerre introvertált és extrovertált személyiség is, hiszen az emberek között is jól érzi magát.

   Egy kiváló embert, orvost ismerhettünk meg. A film elkalauzol minket a rimaszombati főtérre, a református templomhoz, Ferenc István szarkofágjához, Tompa Mihály és Blaha Lujza emlékműjéhez, a trianoni határhoz és a milleneumi emlékműhöz is. Ezeken a helyeken szívesen tölt időt. Péter legfontosabb üzenete embertársai számára: „ A lét értelme, hogy a világ, amiben élünk, a létezésünk által jobbá váljon.”