Péterfyrkák

AKIKRE BÜSZKÉK VAGYUNK:

Akikre büszkék vagyunk:

A városi tanévzárón jutalmazott pedagógusok,

országos versenyen eredményesen szereplő diákok

és felkészítő tanáraik : 

Bányai Blanka, Szmodics Zétény, Horváth Anna 5.b osztályos tanulók, Molnár Judit tagintézmény -vezetőhelyettes, Horváth Tiborné tagintézmény- vezető

Kálovics Mária, Fábián Andrásné, Jakab Andrea felkészítő  pedagógusok

GRATULÁLUNK!

Ti jártatok már a Tihanyi-félszigeten? Mi kalandoztunk ott az osztállyal.

Ebben az évben tanítóink oda szerveztek kirándulást. Izgalommal készülődtünk, előzetes gyűjtőmunkával hangolódtunk a nagy kalandra.

Már odaérkezésünk után izgalmas programmal vártak bennünket. Felkerestük a hegyoldalban  lévő barátlakásokat. Érdekes volt elképzelni, hogyan élhettek itt annak idején a szerzetesek. Másnap a faluval ismerkedtünk. Nagy élmény volt a látni és megcsodálni a 950 éve itt álló Bencés Apátságot, mely I. András király sírhelye és emlékhelye. A visszhang-dombot sem hagytuk ki. Köztudott, hogy jó nagy hangunk van, így a visszhangot is szóra bírtuk kedvenc szavainkkal: VAKÁCIÓ, BALATON. A vásárlás sem maradhatott ki, hiszen szerettünk volna emléket, apró ajándékot hazavinni.

Délután az Aranyházhoz túráztunk. Megtévesztő a neve, hiszen egy sziklaszirtről van szó, mely nevét a rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. A napfényben úgy tündököl, mint az arany. Csodaszép a kilátás innen a Belső-tóra.  Az utolsó nap délelőttjén a Levendula Ház Látogatóközpont várt bennünket természetfilmmel (természetesen Tihanyról, levenduláról, itt élő állatokról, növényekről), kézműves foglalkoztatóval, interaktív kiállítással. Készíthettünk levendulazsákot, a kiállítás megtekintése után totó kitöltésével ellenőriztük, hogy mennyire voltunk figyelmesek.

A sok program mellett persze jutott idő fagyizásra, focira, szabad játékra is. Sok-sok fotóval, tudással és élménnyel gazdagodva  tértünk haza kissé már aggódó szüleinkhez. 

Ha tehetitek, látogassatok el ti is a Tihanyi-félszigetre! Nem bánjátok meg!                        3.a osztály

Bárány Boldizsár komplex csapatverseny

3. évfolyam 

I.helyezett  Bégetők  3.a

Cserfő Zita, Smolcz Zsombor, Perényi Tamás, Biró Dávid

II. helyezett Uzsonnáskosár  3.b

Németh Zsófia, Varga Virág, Nagy Zsombor, Simon Barnabás

III. helyezett Báránykák 3.a

Novák Maja, Tóth Barnabás, Zámbó Mihály, Farkas Benjamin

4. évfolyam

I. helyezett Baribabák 4.a

Polacsek Sára, Haraszti Édua, Várhelyi Lili

II. helyezett Gyapjasok 4.a

Virovecz Ádám, Nagy Dávid, Nagy Luca

III. helyezett Tudós Társaság 4.b

Tóth Kleon, Novák Balázs, Takács Péter

Olvasás verseny

Arany minősítés: Rába Tamás 2.b,Tóth István Csaba 4.b, Foricsek Dániel 3.a

Ezüst minősítés: Csór Janka 2.b, Kruppai Krisztián 3.a, Halász Kinga 4.b

Matematika

2. évfolyam

I. Nagy Sára Panna 2.b

II. Tóth Marcell 2.b

III. Varga Patrik 2.b

Szépírás, helyesírás

1. évfolyam

I. Karczagi Csenge 1.a

II. Kodela Máté 1.b

III. Perényi Barnabás 1.a

2. évfolyam

I. Kovács Linda 2.b

II. Bakonyi Sára 2.b

III. Szekeres Balázs 2.a

GRATULÁLUNK!

Herman Ottó háromfordulós, országos, egyéni tesztverseny 5.osztály

I. helyezett Horváth Anna 5.b 

Gratulálunk!

Tudásbajnokság Irodalom 5. osztály

I. helyezés Bányai Blanka 5.b

Gratulálunk!

Gratulálunk! :)

1. fejezet

Az elrablásom

Szép nyári napra ébredtünk Kifli Cityben. Kedvem támadt sétálni, ezért lementem az utcára. Ahogy kiléptem a kapun, szembefutott velem egy újságárus, aki egy újságot lobogtatott előttem, aminek a címlapján ez állt:”Pog király el akarja rabolni Gofri – mant!”

Mielőtt jobban megnézhettem volna, négy nagy Süti elkapott és egy autóba tuszkolt. Én erre rögtön kiabálni kezdtem:

- Hová visznek??? Segítség!!!

Erre az egyik befogta a számat és azt mondta:

- Maradj csendben, mert megbánod!

De én nem maradtam csöndben, ezért ráütött a fejemre egy nagy husánggal.

2. fejezet

Pog király fogságában

Amikor magamhoz tértem, egy börtönben találtam magamat, ahol az ágy nagyon ke-mény ropiból készült. Volt mellettem két másik gofri is: Ted és Tom. Őket is Pog király vetette börtönbe. Nagyon levert hangulatban voltak.

- Sziasztok! Én Gofri – man vagyok.

Még ki sem mondtam, eszembe jutott az öltönyöm alá rejtett gémkapocs.

- Ezzel szabadulunk ki! – mondtam. Ne aggódjatok!

Kinyitottam vele az ajtót, és elkezdtünk rohanni a város kikötője felé. A kikötőnél megint ta-lálkoztunk két nagy Sütivel, akik pont olyanok voltak, mint az autóban lévők. Nagy ijedségünk-ben elkezdtünk a másik irányba szaladni.

Futás közben Tom a fülembe súgta:

- A Sütik nagyon nagyok, ezért könnyen kicselezhetjük őket, elfuthatunk mellettük.

- Jó ötlet! Akkor fussunk gyorsan! – mondtam és rögtön tovább adtam a tervet Tednek is.

A terv sikerült addig, hogy el-érjük a hajót, de a nagy Sütik valahogy utánunk másztak. Szerencsére megcsúsztak egy lekváros szivacson és a Ke-nyér- óceánba estek.

- Hű, ez meleg helyzet volt! – mondtam megkönnyebbül-ten. Kösz Ted, hogy odaraktad azt a szivacsot – hálálkodtam.

3. fejezet

A Fa – szigeten

A Kenyér-óceánon sodródva egy szigetet pillantottunk meg. Mint később megtudtuk, a Fa-szigetet. Sejthetitek, honnan kapta a nevét: minden csupa fa! Fából faragott lakói különö-sek voltak. Azt ajánlották, adnak élelmet, ha ki tudunk jutni az általuk készített labirintusból. Az útvesztő annyira kacifántos volt, hogy majd-nem feladtuk.

- Hű, ez nem volt egyszerű! De most már mennünk kell. Szerencsére az élelem, amit ad-tak, nem fából készült!

El akartuk indítani a hajót, de sehogyan sem akart beindulni.

- Mi lehet a baj? – kérdeztem.

- Nem tudom – válaszolta Tom. Szereljük meg!

- Jó, de hogyan?

- Merüljünk le a víz alá, és nézzük meg, hogy mi a baj! – felelték együtt Ted és Tom.

- Úgy látom a motor romlott el.

- Ó, mi már javítottunk motort! Szívesen megjavítjuk ezt is – válaszolták egyszerre.

- Mennyi időbe telik a javítás? – kérdeztem.

- Gyorsan készen leszünk vele.

- Oké, akkor csináljuk, hogy mihamarabb indulhassunk tovább!

És tényleg pillanatok alatt elkészültek a javítással, és boldogan intettünk búcsút a szigetnek.

4. fejezet

A Burgonya-sziget

Már esteledett, mikor egy újabb sziget tűnt fel a láthatáron. Örültünk, mert fáradtak és éhesek voltunk. Ezen a szigeten burgonyák, más szóval krumplik éltek. Amikor a szigetre ér-tünk, a krumplik nagy csodálattal fogadtak bennünket.

Egyszer csak megszólalt a királyuk: - Kik vagytok?

- Mi gofrik vagyunk. Gofri – man, Ted és Tom.

- És hol éltek? Honnét jöttetek? Hogyan kerültetek ide? – záporoztak kérdései.

- Kifli City az otthonunk, és a gonosz Pog király rabolt el bennünket.

- Én régen a legjobb barátja voltam – mondta a király - De egy napon váratlanul fellázadt elle-nem és elüldözött. A burgonyáimmal együtt erre a szigetre menekültünk előle.

- De ti mivel jöttetek a szigetre?

- Egy nagy hajóval – feleltem a király kérdésére. - Azzal ott, azzal a nagy hajóval.

- Szép hajó. Jaj! Elnézést kérek, még be sem mutatkoztam: én Bugyuta Burgonya vagyok, a Krumpli király.

- Fogadjatok el tőlünk egy kis útravalót, buggyantott burgonyát és hozzá belevaló burgonyalét.

- Örülünk, hogy megismerhettünk benneteket, de nekünk sajnos már mennünk kell tovább. Köszönünk mindent! Sziasztok! Irány a tenger!

5. fejezet

Pog király visszavág

Elindultunk barátaimmal, Teddel és Tommal, felhúztuk a horgonyt, és elhajóztunk a Bur-gonya-szigetről. Két órával később:

- Hű, de hosszú ideje hajózunk már! – sóhajtottam.

Egyszer csak megszólalt Tom: - Szárazföld a láthatáron!

Amikor végre kikötöttünk, egy furcsa kacajra lettünk figyelmesek.

- Pog király az, muffin segédeivel – mondta Tom.

- Azt hittétek, hogy megmenekülhettek? – kérdezte gúnyosan Pog - Gyorsan, futás! Kapjátok el őket! – adta ki az utasítást a segédeinek.

Futás közben Tom megkérdezte Tedtől:

- Szerinted ott van még a szivacs a hajón?

Hogy erről meggyőződhessünk, villámgyorsan vissza kellett jutnunk a hajóra.

6. fejezet

Hajóút hazafelé

A szivacs csakugyan ott volt még a hajón. Ahogy felrohantunk a hajóra, nyomunkban a gonosz Pog királlyal és segítőivel, a muffinokkal, megnyugodva láttuk, hogy a szivacs ugyanott van, ahol hagytuk. Szerencsére üldözőink ezt nem vették észre, és gyanútlanul belesétáltak, azaz rásétáltak a csapdára. Megcsúsztak a szivacson és ismét beleestek a Kenyér - óceánba.

Amilyen gyorsan csak tudtuk, felhúztuk a horgonyt, és végre elindultunk hazafelé. Mindhár-man alig vártuk már, hogy a sok kaland után ismét otthon, Kifli Cityben lehessünk.

Hogy mi lett Poggal és társaival? Elnyelték őket az óceán habjai.

V É G E !

Smolcz Zsombor írása a Hevesi prózaíró verseny egyik díjnyertes alkotása. Gratulálunk!